Rendőr pasi, tolvaj lány

2. esély

Az elkövetkező 1 hétben Fairy nagyon sokat gondolt Samre. Egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből. Olyan aranyos srác volt. Olyan cuki a nézése! Olyan jó volt segítő kezeinek érintése... És milyen jót dumáltak a hazaúton! Fairy úgy érezte, Sam a legjobb barátja lehetne. És persze sokkal több is annál, a szerelme... Ó, a fenébe, bárcsak más körülmények közt találkoztak volna!!!

De már akkor körvonalazódott egy terv a fejében, csak nem akarta előbb, mint egy hét elteltével véghezvinni, nehogy ha sikerül, furcsának tűnjön Sam szemében. Aztán letelt az egy hét, és Fairy elment abba a Walmartba, ahol Sam felfigyelt rá. Beszélt a bolt a tulajdonosával, és az engedélyével kitehetett minden kasszához egy-egy A4-es lapot, az alábbi, feltűnő felirattal:

Kedves Sam!
Ha az a Sam vagy, aki nemrégiben hazakísért egy sebes térdű, szőke lányt, akkor kérlek, keress, mondanom kell valamit!
[+1 17 457 1234]
"Lisa" :D

Ezt követően Fairynek nem maradt más lehetősége, mint várni és reménykedni. Nem tudta, hogy Sam vajon csak egyszer tévedt abba a Walmartba, vagy gyakran vásárol ott; illetve, ha esetleg megy is még oda, észreveszi-e a kiírást? Mert bár feltűnő, tuti nem fogja minden egyes vásárló elolvasni. És még ha megy is még Sam a Walmartba, és észre is veszi, és el is olvassa a kiírást, vajon hány % rá az esély, hogy felhívja?

Hisz mikor elment, azt mondta, hagyja békén, és hogy nem kell neki olyan lány, mint ő... - gondolta Fairy szomorúan. Pedig iszonyatosan vágyott rá, hogy Sam keresse. Ezen a héten nem is lopott egy üzletből sem. No, nem mintha feladta volna ezt a rossz szokását, csak félt, hogy mondjuk pont megint lopás közben összefut Sammel, és akkor tuti hogy végképp semmi esélye nem lesz a srácnál, de még fel is adja a rendőröknek.

A feliratok kihelyezését követő 2. napon visszalátogatott a Walmartba. Ellenőrizte, hogy még kint vannak-e a papírok. Kint voltak. Újabb 2 napot várt, megint visszament ellenőrizni. Még mindig ugyanott voltak a papírok. Már épp indult volna el, mikor észrevette, hogy az egyik kasszánál le van tépve a papír, csak a sarkai maradtak a helyén, ahol a cellux rögzítette, és elszakadt a lap. Odament, és kérdezte  a pénztáros nőt, mi lett azzal a papírlappal. De a hölgy csak a vállát vonogatta, fogalma sem volt.

Fairy felkereste az üzletvezetőt, aki szerencsére már képben volt.

- Á, igen! Egyik nap jött egy fiatalember, és letépte. Kérdezősködött is a feliratokról, és azt mondta, róla szólnak. Az összeset le akarta szedni, mondván most már tárgytalan, mivel megkapta az üzenetet, de nem hagytam neki, hisz honnan tudhatnám, igazat mondott-e?

- És hogy nézett ki?

- Magas, izmos, barna haj, pilóta fazonú napszemüveg, fekete felső és farmer... De így elmondás alapján minden 2. srác így néz ki.

- Értem. És inkább dühösnek tűnt a feliratok miatt, vagy örült neki esetleg?

- Hát, egyik sem, igazából. Nem tűnt mérgesnek, nem azért akarta leszedni őket, mert idegesítenék. De kitörő örömet sem láttam rajta...

- És ez mikor történt?

- 2 napja este, miután maga már elment.

- Utánam jött?

- 1-2 órával később, igen.

2 napja... Fairy elszontyolodott. Sam már 2 napja tudja, hogy keresi, de nem jelentkezett. Ennyi volt. Ideje elfelejteni, és nem tündérmesékbe ringatnia magát. Persze, az is lehet, nem is Sam szedte le a papírt, és hogy a kiszemeltje még nem is látta a feliratot. De Fairy érezte, a srác akiről az üzletvezető beszél, az Sam. Már csak egy kérdése maradt.

- És a papír... Az összegyűrte, eldobta, vagy magával vitte?

- Összehajtotta és zsebre tette.

Ez legalább biztató jel volt, de akkor miért nem jelentkezett még? Annyira tényleg nem lehetett dühös Fairyre, mint amilyen mérgesnek tűnt mikor elváltak, mert akkor tájékoztatta volna a Walmartot, hogy figyeljenek rá, mert lopós.

Fairy elindult haza, de nosztalgiázásból ledobta magát arra padra a közeli parkban, amelyiken ülve pillantotta meg Samet először. Épp ott ücsörgött, és mellette egy öltönyös hapsi szendvicset fogyasztott, mikor megcsörrent a telója. Egy új szám hívta.

- Háló, tessék? - szólt bele.

- Szia, Lisa. Te vagy az? - Fairy szíve nagyot dobbant.

- Igen! Én. Szia, Sam.

- Meglepett a felirat a Walmartban...

- Örülök, hogy visszamentél, és megtaláltad őket.

- Na ja. És mit akartál mondani?

- Ööö... - Fairy azt a feliratot hagyta, hogy mondania kell valamit. - Nos, nem lehetne élőben?

A vonal másik végén csend lett. Sam elgondolkodott.

- Miért?

- Me-mert szeretnék tőled még egy esélyt kapni.

Sam hangosan felsóhajtott.

- Jó, találkozok veled - Fairy némán ujjongott. - De ez nem jelent semmit! Főleg nem 2. esélyt. Csak nem akarok elutasító lenni. Mi is a neved?

- Fairy.

- Ja, igen, Fairy. Csak olyan  gyorsan történt minden, hogy el is felejtettem, és csak a Lisa maradt meg.

- Köszönöm, hogy találkozol velem. Neked mikor lenne jó?

- Holnap jó.

- Oké... A parkban?

- Felőlem. Ott legalább nem lehet lopni.

- Ó, dehogynem! Kizsebellek...

- Zsebtolvaj is vagy? - hördült fel Sam. - Azt hittem, csak bolti szarka!

- Jaj, nem, nem, dehogy! Sam! Esküszöm, még soha de soha nem loptam embertől, és még soha de soha nem loptam pénzt, kizárólag kész terméket üzletekből. Mellesleg, a találkozásunk óta, ebben a 11 napban egyáltalán nem loptam!

- És már jelentkeznek az elvonási tünetek?

- Nem - nevetett Fairy. - De hiszel nekem?

- Talán. Tudod nem járultál hozzá, hogy bízni tudjak a szavadban...

- Tudom. De esküszöm, igaz. Sosem loptam pénzt, vagy emeltem el bármit bárkitől. Csak boltból loptam.

- Jó, oké. Akkor holnap. Délután 4?

- Délután négy, itt, a padnál ahol találkoztunk.

- Itt?

- Ja... Hát, én épp rajta ülök - mondtam vigyorogva.

- Ajaj... Akkor nem is kleptomán vagy, hanem Sam-függő! - poénkodott.

- Haha!

- Akkor szia!

- Szia...