Rendőr pasi, tolvaj lány

A Szakítás 💔2.

Pár perc múlva nyílt az ajtó, és Sam lépett be. Már nem volt nála a fekete mappa. Összefonta a karját maga előtt, és megállt az asztal mellett, úgy nézett le Fairyre. Persze addigra Fairy felitatta a könnyeit és rendezte magát. Még csak az kell, hogy összezuhanva, bőgőmasinaként lássa Sam. Csak dagadt, vörös szemei árulkodtak arról, pár perce még milyen sírógörcse volt. Mind Sam, mind Fairy tökéletes színészi alakítással palástolták, hogy az imént tört össze és üresedett ki a szívük.

- Nem beszélsz velük? - kérdezte Sam Fairytől.

- Ó, még neki sem álltunk, mert eddig úgy itatta az egereket, hogy minden szónak négyszer futott neki. - válaszolta Fairy helyett az egyik rendőr, amelyiknek a lány még nem tudta a nevét. Magában el is keresztelte Némó kapitánynak. Meglepte, de mégsem szégyellte, hogy ezt elmondták Samnek. Hadd tudja, hogy megviseli a szakítás. Mindig ott a remény, hogy meggondolja magát...

Azonban ekkor a lányt egészen más kezdte el foglalkoztatni. Fairyben eleve is volt egyfajta tartás, félelem a rendőröktől, mivel évek óta rendszeresen szegte meg a törvényt, és kialakult benne. Eddig a szakítás miatti sokk, és Felton őrnagy kedvessége ezt elnyomta benne, de most, ahogy 3 rendőr is szúrós szemmel meredt rá, elkezdte kényelmetlenül érezni magát. Némó kapitány az asztalon könyökölve méregette szúrós szemmel. Ijesztő pasas volt, felszerelve fegyverrel, gumibottal, bilinccsel. A Tom Felton nevű rendőrőrnagy, bár kedvesnek bizonyult, de főtiszti rendfokozatával, vastag bajszával, tekintélyt sugárzó megjelenésével volt ijesztő. És neki is a keze ügyében volt a fegyvere, gumibotja, bilincse. És végül Sam. Fairy most nagyon nem a srácot látta benne, akit megismert, hanem egy rendőrt. Egy rendőrt, aki izmos, magas, sokkal erősebb nála, és aki összefont karral magasodik fölé, nem túl kedves ábrázattal. A lány ott ült összezárva három rendőrrel, és kezdett nagyon beijedni. Gyakorlatilag kitört rajta valamiféle rendőrfóbia, csak ült elfehéredve.

- Láthatóan már jobban van - mondta Sam, arra célozva, hogy a sírógörcsnek és bőgőrohamnak, amiről a kollégái beszéltek, vége. Sajnálta, hogy azt hallotta, Fairyt mennyire megviselte a szakítás, de tudta, nem eshet meg rajta a szíve. Mivel nem akar vele többé találkozni, felesleges hamis reményeket elhintenie a lányban.

- Ha nincs halaszthatatlan ügye, azért itt maradhatna, Samuel - mondta Tom. - Hogy ne is térjen vissza a sírás, és gyorsan végezhessünk.

- Rendben - mondta Sam, és nekidöntötte hátát a falnak.

Utána kérdések következtek, és Fairy megszeppenve válaszolgatott. Szeretett volna mielőbb kijutni. Nagyon összezavarodott. Ezer érzés és gondolat kavargott benne. A szakítás, hogy Sammel vége. Hogy a srác, aki ott áll oldalt, és akire rá sem mer nézni, az a szerelme, és talán most látja utoljára... Oda kellene mennie megölelni, még egyszer, utoljára...
És közben meg, vészharangok zúgtak a fejében, hisz ott volt összezárva rendőrökkel egy kis szobában. Három rendőr = három ellenség. Jóval erőfölényben vannak. Fairy maga sem tudta, miért méregeti folyton össze az erőviszonyait a rendőrökkel, mikor őket is törvény köti, hogy nem bánthatják, no de mégis. Eluralkodott rajta a félelem.

Amikor a lopott holmira terelődött a szó, Sam kíváncsi lett. Érdekelte, mi a szar volt fontosabb a lánynak, mint ő.

- 1 db női ruha, 100 dollár - olvasta fel az egyik rendőr a jegyzőkönyvet. Sam hitetlenkedve felprüszkölt, és megcsóválta a fejét. Tom csodálkozva pillantott rá.

- Igen?

- Elnézést. Csak nehéz megemészteni, hogy egy 100 dolláros ruha fontosabb volt Ms. Forestnek mint én.