Rendőr pasi, tolvaj lány

Hideg zuhany

Mikor másnap Fairy lement a parkba délután 4-re, Sam már a padon ült.

- Szia! - köszönt a srácnak.

- Heló.

- De lazán ülsz itt. Nem rettegsz?

- Mitől is?

- Tőlem - mosolygott Fairy ravaszul. - Többféleképpen is kirabollak.

- Éspedig?

- Elcsavarom a fejed, ellopom a szíved, és még ki is zsebellek!

Sam felnevetett.

- Az én fejemet nem könnyű a lányoknak elcsavarni, bár már volt, aki sikerrel járt. A szívemet nem féltem, úgysem adom, de ha mégis, az olyankor jó kezekben van. Ami meg a tárcámat illeti...

- Melyik zsebedben van?

Nevettek.

- Ha próbálkozol, előállítalak! - mondta Sam nevetve viccből.

- Nem vagy te rendőr! - szólt vissza Fairy.

Mikor Sam abbahagyta a nevetést, azt mondta.

- Nos, ami azt illeti, de, az vagyok.

Fairy elhűlt. Aztán elmosolyodott.

- Ugratsz!

Sam nem válaszolt, csak magabiztosan mosolygott, és elővett valamit a zsebéből. Kinyitotta, és megmutatta a jelvényét. Rendőr volt.

- Látnod kéne az arcod! - mondta Fairynek mosolyogva.

Fairy valóban sápadtan, tágra nyílt szemmel, tátva maradt szájjal, megkövülten nézett. Gyorsan rendezte arcvonásait, de úgy érezte, ez most mindent elrontott.

- Én.. Én... Nem mondtad, hogy rendőr vagy.

- Nem került még szóba...

- De én... Én loptam.

- Elég baj.

- De így... Így nem lehet köztünk semmi!

- Miért? - lepődött meg Sam. - Még folytatni akarod a bűnös életedet?

- Az mindegy - terelte a szót Fairy. - Te egy rendőr vagy! Nem kezdhetek veled, mi... Mi az ellentétes oldalon állunk!

- Nos, az elég baj - mondta Sam. - A legtöbb állampolgárral azonos oldalon állok, te sem vagy kénytelen megszegni a törvényeket, és megrövidíteni az üzletláncokat.

- Basszus, Sam. Mondhattad volna. Akkor nem kérem, hogy találkozzunk.

- Ja, hogy akkor neked ennyi volt? Nem tudom pedig, mi változott. Eddig is tudtad, hogy becsületes vagyok.

- Igen, és az tetszett is, de... De az más! Egy becsületes állampolgár. De te, te bűnüldöző vagy, fegyvered is van... A hivatásod olyasvalami, ami nem egyeztethető velem össze! Mi lenne pl. az első veszekedésnél? Bevinnél az őrsre, és bedugnál a dutyiba...

- Hát, ez röhejesen hangzik - bökte ki Sam. - Csíkos pizsamát ne adjak mellé?

- Nem vicces!

- Nyugi már! - mondta Sam. - Ülj le! Attól még hogy rendőrnyomozó vagyok, ugyanolyan ember, mint bárki más. Csak te ütközöl így meg, mert féled a törvényeket, mivel notóriusan áthágod őket!

- De ez... Így nem lehet kapcsolatot kezdeni!

- Félsz tőlem?

- Nem! - vágta rá Fairy, de ez nem volt igaz. Samtől, mint embertől egyáltalán nem félt, de a sráctól mint rendőrtől, nagyon is tartott. Folyton kongtak a vészharangok a fejében.

- Akkor jó. És különben is, miféle kapcsolat? - húzta Sam a lányt. - Ki mondta, hogy akarnék tőled ilyesmit?

- Látod?

- Mit?

- Most például, ha simán Sam lennél, nyelvet nyújtottam volna rád, amiért piszkálsz. De így, hogy egy rendőr vagy...

- Nem mersz rám nyelvet nyújtani? - vigyorgott Sam.

- Olyasmi.

- Nocsak, ezt meg tudnám szokni - mondta mosolyogva. - Bezzeg a haverjaim, mióta a rendészetre adtam a fejem, jobban oltogatnak, mint valaha. Állandóan peregnek a rendőrviccek...

Fairy is elmosolyodott.

- Szerintem csak meg kell szoknod, hogy rendőr vagyok.

Fairy kezdett felbátorodni.

- Eddig még azt mondtad, ez a tali nem jelent semmit, mégis folyton arról beszélsz, hogy fogadjam el hogy rendőr vagy, szokjam meg, arra utalsz hogy ez így jól működhetne attól még...

- Hát, tetszel, szóval ha nem adod további tolvajlásra a fejed, szívesen elhívnálak egy randira.

- Egy rendőrrel?

- Nem, magammal.

- Igen, de te egy rendőr vagy.

- Biztosíthatlak, nekem sem kevésbé fura, hogy egy bűnözőt invitáljak vacsorára...

- Nem vagyok bűnöző!

- Ja bocs. Ez sértő neked? - kérdezte nevetve.

Fairy óvatosan a vállába boxolt. Lett az volna erősebb is, csak még furcsa volt, hogy egy rendőrre kezet emeljen anélkül, hogy feltennék rá a bilincset.

- Jó, elmegyek veled vacsorázni. De attól még kizsebellek - mondta Fairy, azzal közel húzódott Samhez, és a vállára hajtotta a fejét.

Csak azzal volt gond, hogy esze ágában sem volt felhagyni még a lopással, márpedig erről Sam soha, semmilyen körülmények közt nem szerezhet tudomást, számos ok miatt. Még egy darabig beszélgettek, aztán hazaindultak. Megbeszélték, hogy még a héten, valamelyik nap elmennek vacsorázni első randi gyanánt. Mikor arra az utcasarokra értek, aminél tovább Fairy már nem akarta felfedni a lakásához vezető utat, azt mondta:

- Megjöttünk. Hiába megyünk randizni, szupertitkos, hol lakok.

- Igen?

- Jaja!

- Akkor azt hiszem, igazoltatlak...

- Ja persze, lelesnéd a lakcímemet a személyimről, mi?

- Le én!

- Fittyfenét! Neked soha nem adnám át a személyimet, hiába vagy rendőr!

- Nem-e? Na lesz itt mindjárt ruházatátvizsgálás, és ha esetleg nincs nálad, még elő is állítalak!

- Mi az, hogy előállítasz?

- Azt jelenti, kapsz egy szép karperecet, és beviszlek az őrsre!

- Nálam van, úgyhogy erre nem kerülne sor...

- Nem baj, a ruházatátvizsgálást is élvezni fogom - vigyorgott Sam, és jelentőségteljesen végignézett Fairy testén.

- Micsoda egy disznó vagy! Ne merészelj bármikor is igazoltatni, mert én aztán nem adom oda a személyimet! És engem aztán átvizsgálni sem fogsz! Főleg nem "előállítani"!

- Na - vigyorgott Sam elégedetten. - Végre nem a rendőrt látod bennem, hanem azt, akit megismertél.

Fairy nem vallotta volna be, de egy kis félsz azért maradt benne, csak harciaskodásával jól rejtegette.

- Hát akkor... A héten randizni fogok egy rendőrrel - ízlelgette a dolgot Fairy.

- Jaja. Én pedig egy olyannal, akit nem vacsorázni kéne vinnem, hanem a Walmartba, visszanézni a biztonsági kamerás felvételeket... - vakarta az állát Sam. - Mindig olyan remek érzékkel választottam ki a lányokat, akik felkeltették az érdeklődésemet...

Nevettek.

- Akkor szia.

- Szia.