Kicsit másképp

2.

Scott:

Örültem amikor sikerült neki valami.Jó érzés volt őt ìgy làtni, nem pedig ilyedtnek,zavarosnak vagy mérgesnek.Amikor először talàlkoztunk nem tudtam meglàtni benne hogy milyen,és most hogy egy kis időt töltöttem vele megláttam.Csodálatos hogy azok utàn amik történtek vele ilyen boldog tud lenni.Ràm is ragadt a boldogsàgàból, Allison halàla óta most éreztem jól magam először, pedig mennyire próbàlkozott mindenki.Malianak meg csak ùgy sikerült pedig nemtudott semmiről.
Itt fekszik a mellkasomon és békésen szuszog, gyönyörű làtvàny....gondolatmenetemet az zavarta meg hogy valaki megbökött...odafordùlva anyum láttam meg,egyből elkezdem a magyaràzkodàst:
-Anya megtudom magyaràzni...
-Tényleg?-kicsit mérgesenek,àm de szórakozotnak làtszott.
-Malia azért jött àt hogy tanìtsam irànyìtani az erejét,aztàn mesélt arról hogy az apja nem is tud róla hogy itt van,mert nem szereti és felajànlottam neki hogy aludjon itt,de nembìrt egyedűl aludni ìgy megengedtem neki hogy mellettem aludjon.De csak ennyi volt!-halkan nevetett hogy fel ne ébressze az alvó Maliat.
-Rendben,de ha felébred gyertek le reggelizni-ezzel mosolyogva kiment az ajtón.
Vissza néztem Maliara aki még mindig békésen szunyókàlt,ezutàn az óràra 10:00 Vasàrnap, sajnos kikellett kelnem a puha àgyból arra vigyàzzva hogy Malia fel ne keljen.Regelli teendőim utàn elintéztem a mai nappal kapcsolatos dolgokat.Mivel màr mindent elintéztem és nem akartam egyedűl hagyni Maliat ìgy felébreszettem.
-Malia ébredj!-finoman meg simìtottam az arcàt, elmosolyodott és àlmoskàsan nézett ràm,és viszonozta a mosolyt.
-Jóreggelt!-mondta finom rekedtes hangjàval.
-Gyere menjünk reggelizni-kisegìtettem az àgyból és màr mentünk is.

Malia:

Ez volt az eddigi legjobb reggelem!Kitudtam aludni magam, kellemesen ébredtem,és isteni volt a reggeli amit Melissa csinàlt.Melissa nagyon kedves,és màr most nagyon jóban vagyunk,aminek örülök.Megengedte hogy itt lakhatok nàluk az üres szobàban.Nagyon hàlàs voltam érte rengetegszer mondtam is neki ezt de mondta hogy semmiség és hogy ő is örülne meg Scott is ha maradnék.
A reggeli végeztével elmentem rendbe tenni magam,megfésülködtem és a Melissatól kapott ruhàt vettem fel.Kopogtak az ajtón:
-Igen?
-Malia én vagyok az Scott csak azt szeretném mondani,hogy beszéltem Lidyàval hogy mennyetek el ketten ruhàt vàsàrolni neked.Remélem nem baj?
Nagyon boldog voltam.Egyrészt azért mert megismerhetem Lidyàt,màsrészt azért mert lehetnek sajàt normális kinézetű ruhàim és harmadrészt mert Scott képes volt ezt megtenni értem.Kinyitottam az ajtót és egyből a nyakàba ugrottam mint egy hàroméves.
-KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!-szinte màr a fülébe sikìtottam szegénynek,de ő még ìgy is boldogan nevetett és tartott a kezében.
-Szivesen! De csipkedd magad mert Lidya mindjárt itt lesz és este meg talàlkozunk a többiekkel.-csak bólogattam, ekkor megszólalt a csengő Scottal mindketten felfigyeltünk rà ő ment elől én meg mögötte.Kinyitva az ajtót egy igen csinos és szép lànnyal volt szerencsém és tudtam hogy ő Lidya.Mosolyogva jött oda megölelni engem.
-Szia Malia én Lidya vagyok,biztos nem emlékszel,de ott voltam a vissza vàltoztatàsodon.De most nem ez a lényeg,vàrod màr a vàsàrlàst?
-Màr nagyon!-mondtam izgatottan,még szélesebb lett a mosolya.
-Akkor menjünk!

Vàsàrlàs utàn

Remekül éreztük magunkat Lidyaval,sokat nevettünk és beszélgettünk meg rengeteg ruhàt meg a szobàmba cuccokat vettünk és megàltunk fagyit is enni.Visszatértünk a McCall hàzba lepakoltuk a szobàba a cuccokat és Lidya segìtett összekészülni.