MENJ A POKOLBA! (BTS~Suga ff.~)

4. Meleghelyzet

"Ó, ne haragudj! Te még nem is tudsz semmit!" mondta, majd felállt. "Yoon Gi. Azt hittem azért, egy kisebb fajta tájékoztatást adtál neki." lépdelt Yoon Gi mellé.
"Sajnálom apám. Annyira gyorsan történt minden."
"Értem. Akkor nekem kell elmondanom mindent."
Én csak álltam és hallgattam.
"Sok évvel ezelőtt találkoztam az apáddal. Segítséget kért tőlem.
Az édesapád az alvilág szülötte volt, egy démon.
Az anyád egy gyönyörű ember leány.
Anyád terhes lett veled, de apád tudta, hogy nem élné túl a szülést. Az emberek nem elég erősek egy démonvérrel rendelkező gyeremek világrahozásához.
Azt kérte tőlem, hogy valahogy mentsem meg édesanyád. Megidéztem a szülés démonát, de csúnyán átverte apád, miután anyád megszült. Előzőleg nem tájékoztatta a démon, hogy a szolgálatainak ára van és utána a lelkedet követelte.
Apukád megint hozzám jött segítségért. Annyit tudtam tenni, hogy megőltem a démont és ezáltal nekem tartozott. Azt mondtam, hogy megelégszem azzal, hogy a fiam kedvese leszel.
Apád tartotta a szavát.
Most ezért vagy itt."
"De itt minden annyira... Én nem tudok itt élni... Én..." alig kaptam levegőt.
Hogy én a Pokolban éljek?
Lehetetlen.
"Im Na!" lépett mellém Yoon Gi. "Itt kell élned bent. Nem ott kint. Mindent megfogunk tenni, hogy jól érezd magad."
"Én..." lassan zuhantam a sötétségbe. Megint elvesztettem az eszméletem.

Ugyanabban a szobában tértem magamhoz, mint legutóbb. Az ágy selyme kellemesen simogatta a bőröm.
Ám nem egyedül feküdtem eme kellemes ágyban. Jobb oldalamra fordúlva Yoon Gi alvó arcával találtam szemben magam. Sikítani támadt kedvem, de visszafogtam magam és szépen, óvatosan kikeltem a puha ágyból.
Leültem az ágy mellett lévő fekete, bőr fotelban.

Egy idő után megelégeltem az alvó Yoon Gi bámulását, és felfedező útra indultam.
Amint kiléptem a szobából egy hűvös folyosón találtam magam. Rögtön szorosabbra húztam magamon a rózsaszín pulcsim.
Körübelül húsz percig mendegéltem, amikor rájöttem, hogy eltévedtem.
Aish! Kész útvesztő ez a hely!
"Ya! Te!" jött mögülem egy férfi hang.
Ez egy igen ijesztő férfi hangja volt.
Gondolkoznom sem kellett, futásnak eredtem. Ő, pedig követett.