MENJ A POKOLBA! (BTS~Suga ff.~)

8. Tűz

"Na lassan a testtel! Te hallod egyáltalán, amit beszélsz?" Ismét az ájulás szélén álltam.
"Im Na..." kezdett volna bele, de félbe szakítottam.
"Ide hoztál ebbe az Isten verte Pokolba! Szó szerint! Majd kényszeríteni akartok egy olyan házasságra, amit én nem akarok, az apáddal, aki a kibaszott Sátán! Majd azt mondod, hogy szüljek gyereket neked, de ne haragudjak, amiért utána kinyírsz!?" Ordítottam a mondatokat magamból kikelve. "Ezek után mit vársz? Itt üljek, amíg te és az apád rendelkeztek az életem felett? Sírva fakadtam. Ez túl sok volt nekem. Nem akartam itt lenni, nem akartam vele lenni, velük lenni. Haza akartam menni.
Leültem az ágy szélére. Fogalmam sem volt mit tegyek. Hogyan bírhatnék el a Sátánnal és a fiával? Hogyan mehetnék el innen?
"Sajnálom." Mondta egyszerűen Yoon Gi.
"Sajnálod..." mondtam inkább magamnak, mint sem neki. "Miért akarsz megölni? Kérdeztem.
"Nem akarlak." Jött ismét egy egyszerű válasz. A tekintete kifejezéstelen volt, nem tudtam belőle semmit kiolvasni.
"Hát akkor?" Kérdeztem sírva, iszonyatosan vékony hangon.
"Tudod Im Na... Apám már nagyon régóta uralkodik a Pokol felett, de fogytán az ereje. Azt szeretné, ha én venném át a trónt. Ez csak úgy lehetséges, ha megölöm a hitvesem. Akkor lép csak működésbe az uralkodáshoz szükséges erőm. Előtte szülnöd kell nekem egy örököst, akinek majd hosszú idő után át adhatom én is a trónt. Ezt apám akarja Im Na. Nincs nála erősebb lény, nem tudom hogyan szállhatnék vele szembe! Nem akarlak megölni, azt szeretném, hogy élj! És ne itt!"
"Mit tegyek Yoon Gi?" Kérdeztem gyengén. Hányingerem volt.
"Biztosan van valami megoldás. Lennie kell!
Mindent megfogok tenni, hogy életben maradj. Ígérem!" Nyúlt a kezemért szomorú tekintettel, de én elhúztam.
Nem hittem neki. Nem bíztam benne, de ő volt az egyetlen esélyem az életben maradásra.
Finoman bólintottam egyet. Yoon Gi a vállamra tette a kezét, ami szinte sütött.
Mi lesz itt velem?