Oh Im Na imádja a természetfeletti lényeket, álmai csakis róluk szólnak.
Egyik este Im Na szórakozni megy a barátaival, de ami ott vár rá, arra még az álmai sem készíthették fel.
Ott találkozik Min Yoon Gi-val, aki maga az ördög! (Vagyis, csak a fia...
Napok óta nem hagytam el a szobám, ahogy napok óta nem láttam Yoon Gi-t sem. Egyszerűen nem mertem kimenni, nem tudtam mi történhet még. Valahogyan el kell mennem innen.
Vagy talán csak el kellene fogadnom ezt az egészet?
"Ma van a második napja, hogy nem aludtam..." merült fel bennem. Úgy döntöttem becsukom a szemeimet és alszom egyet. Ismét álmodtam.
Megint ott álltam a Pokolba vezető ajtó előtt, de most a másik oldalon. A forró levegő égette a bőröm. Akármerre fordultam minden izzott körülöttem. Fertelmes sikolyok zúgtak a fülemben. Szörnyen elveszettnek éreztem magam, de furcsa mód nem féltem. Úgy éreztem a Pokolban kell lennem, de nem pont ezen a részén. Ekkor egy alakot véltem felfedezni a távolban a másik irányból. Lassan közeledett felém. Nem akartam elfutni csak vártam, vártam, hogy mi fog történni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A lény megállt tőlem körülbelül két méterre. Egy női alak volt szarvakkal, és az egész teste lángolt. Igencsak tekintélyt parancsolónak tűnt.
"Én tudom mit kell tenned!" szólalt meg a hang a fejemben. Valószínűleg, ha állt volna valaki mellettem nem hallotta volna. A nő szája nem mozgott, sőt lehetséges, hogy nem is volt neki.
Csak álltam. "Válj velem eggyé és én megszabadítalak. Démonként már nem fogsz nekik kelleni. Uralkodj te rajtuk!"
"Hogy érted azt, hogy uralkodjak én rajtuk?" kérdeztem meglepetten. Erre már nem kaptam választ, mert a nő megfogta a kezem és eggyé váltunk.
Felébredtem. Az ágy azon része, ahol a kezeim voltak, megperzselődött. Tudtam, hogy nem csak egy szimpla álom volt. Tudtam, hogy tényleg megtörtént itt bent az elmémben.
Borzalmasan erősnek éreztem magam.
"Mostmár mindig erős leszel. Nézd meg magad a tükörben! szólt egy hang a fejemben. Az ágyammal szemben lévő tükörhöz mentem. A szemeim barnás-vörösen világítottak. A hajam szén fekete lett. Kedvem lett volna felégetni az egész világot, valósággal tomboltak az érzelmeim. Tudtam, hogy már én is a Pokolba tartozom.
Kopogtak az ajtón. "Tessék!" Szóltam és elfordultam az ajtótól. Akárki is az egyelőre nem akartam, hogy így lásson. Ennyire... felszabadultan, erősen. "Én vagyok az." Hallottam meg Yoon Gi hangját. "Mi ez az... erő?" Szagolt a levegőbe a férfi. Ekkor megfordultam. "Ne! Fogalmad sincs mit tettél!" Kiáltotta.
