Megtestesült csoda✓

13. rész - Régi fájdalmak

Már sötétedik de én még mindig itt fekszem a fa alatt. Nincs kedvem haza menni. Emy persze kitalálta mi bajom így haza ment sátrakért. Zeusz mellettem feküdt a földön. Elgondolkoztam. Újra. Miért velem történt mind ez? Velünk.. Utállom magam amiért én nem mentem velük...Persze akkor Zeusz lenne egyedül..Természetesen őt is szeretem ám Főnix és a legelső lovaimhoz jobban kötődtem.
Főnix (R.I.P.) - A legelső lovam volt, mindent neki köszönhettem. Az első versenyek. Az első győzelmek. Az első bukások.. s most minden annyira távolinak tűnik..💘😥😥
Szélpor (rég R.I.P.) - Apa lova. Ugyan már rég meghalt de imádtam.💘Sokat jártunk terepre mikor még apa az igazi volt...
Echo (R.I.P.) - Amikor megnyílt a lovardánk anya akkor vette Foltival együtt. Mindenki csak a fakó csodakancának  hívta.💘
Folti (R.I.P.) - Echoval együtt vettük. Mielőtt hozzánk került bántották de nálunk menedékre talált💘
Éjfél (R.I.P.) - Nagyon bizalmatlan ló volt eleinte ám bizalmatlan velünk. Egyedül bennem bízott meg. 💘
Dollár (R.I.P.) - Főnix sérülése után vele versenyeztem. Rengeteg versenyt nyertünk együtt.💘
Szélvész (R.I.P.) - Főnix és Éjfél csikója. A híres "vadló". Brolgát könnyedén megverte annak idején s így foglalta el a területét. Na meg a ménese is az ővé lett. 💘
Szóval ők voltak a legelső lovaim. Életem legszebb élőlényei.❤❤De elmentek az életemből. Egyedül hagytak minket.💔💔Zeusz maradt egyedül nekem. Ő maradt egyedül nekem. Ő az én egyetlen s legdrágább kincsem. Nem hagyom hogy vele megtörténjen ez újra. Többé már nem. Miközben így elgondolkodtam megjött Emy is. Megöleltem.
-Sajnálom Emma. - suttogta.
-Ugyan mit? - mosolyogtam rá keserűen.
-Mindent. - suttogta. Újra megöleltem.
-Tudod mit? - suttogtam.
-Mit? - szipogta.
-Állítsuk fel a sátrakat. Bólintott. Mi aludtunk egybe meg a lovaknak állítottunk egyet nehogy elázzanak ha netán esne. A felszerelésüket is betettük hozzánk a sátorba. Kikötöttük őket majd mi is lefeküdtünk aludni.
Másnap
Későn keltem. A tegnapi nap után nyomottan keltem fel. Álmos voltam, és fáradt. Na meg lelkileg összetört. Eszembe jutott Főnix mire összeszorult a szívem. Magamban gyűlöltem apámat amiért ezt tette velünk, s persze magamat is amiért ennyire visszaakartam jönni Magyarországra. Nem tudtam hogy ez mibe fog nekem kerülni. Inkább maradtam volna örökre ott mint hogy ezt átkelett volna élnünk😥😥. Cortez mindig mondogatta hogy még ne jöjjünk vissza. Dehát én hajthatatlan voltam. Miattam haltak meg. Hiába mondják azt hogy ez nem így van, tudom hogy legbelül ők is ezt érzik. MINDENRŐL ÉN TEHETEK!!! Csak feküdtem a sátorban. A könnyeim patakként kezdtek folyni le az arcomon..senkinek nem kívánom ezt az érzést amit én azóta is érzek💔💔.

Sziasztok. Itt is lenne az új rész. Tudom eléggé szomorú dehát kellenek ilyenek is😘😘.