Mint égbolt a pokolban
Nem tudom ki vár rám a porban.
Mindenki átlép rajtam
Elvárják, hogy csak hagyjam.Vannak akik támogatnak
Napokat számolgatnak,
Számíthatok rájuk a bajban
Az orrokun is vaj van.Próbáltam ellenszegülni,
Nem elevenen megülni
De ha egyszer nem megy
El kell, hogy engedj.Magyarázom már mióta,
Hogy nem vagyok fióka.
Egyszer én is felnövök
S zord tűzijátékot fellövök.Partiról partira járok
Lábomon alig-alig állok
Sarkamban lohol a magány
S már nem vagyok annyira vagány.Ez az érzés fojtogat,
Mint ahogy anyám pólókat hajtogat.
Állok a szobám közepén,
Sosem lesz már ő meg én.
DU LIEST GERADE
Múlandó boldogság
PoesieA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)