Az a száj, amely annyi mindent kiejtett
Az a szem, amely annyi hazugságot elhitetett
Az a haj, amit ha megláttam újra éltem
Az a szemöldök, amely újra meg újra ráncba szaladt értem
Hogy tudok még eléd állni
És mint idióta csodára várni
Elhinni, hogy lesz ez még jobb
A mi helyünkön, örökké ott
Mert bár te vagy minden amire vártam
És kiért örökké harcba szálltam
Egyben te vagy az is,ki miatt újraértékelem a fájdalmat
És nem megélem a váratlant
VOUS LISEZ
Múlandó boldogság
PoésieA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)
