Miraculous- Macska lábnyomai

9. fejezet: Amikor Párizs elbukik...

Adrienn/

Adrienn az egyik puha szőnyegre feküdt le, és úgy nézte a híradókat a különböző csatornákon. A távirányító az ép mancsa alatt volt, és bár az elején eléggé ügyetlen volt a váltogatásnál, de végül egész jól belejött, és így figyelhette, hátha kap hírt Katicáról.

Az elmúlt pár órában eléggé sok minden történt, amivel megfordította eddigi reménytelen helyzetet. Nem bánta meg, hogy megtudta Katica róla az igazat, és így felismerték egymás felé érzett érzéseket. Persze az, hogy nem lehettek közelebb egymáshoz, azzal kapcsolatban fenntartotta az önsanyargatást.

Ilyenkor jöttek persze a körmönfont kérdések, hogy ezek után hogyan tovább? Hiába tudta, hogy lassan sikerül feltörni, mégis sietetni akarta a folyamatot, hogy újból ember legyen, újból Adriennként járjon az utcán, és ne egy szobába legyen rab. Nem tudta megoldani annak a rejtélyét se így, hogy pontosan miért is kezdte el Boglárkájának a gondolatait hallani,és ez min segített.

Az egyik csatornán végül megtalálta azt, amit kereset.

- Katica és Rene Rouge ismételten akcióban, ellenfelük pedig nem egy ember, hanem egy egész csapat – szólalt meg a tudosító, mire Adrienn is felkapta a fejét. – A két hős tartja a hátát az ellenfeleik ellen, de van egyáltalán esélyük ennyi ellenség ellen?

Adrienn felült, és kíváncsian nézte a tudósítást. Katica és Rene elkezdett felugrálni az Eiffel toronyra, miközben az ellenfeleik követték őket. Felismerte Antikát, Vészjóslót, Parfümhercegnőt. Mind olyan ellenfelek, akiket már egyszer legyőztek.

Az egyetlen akumatizált ember, aki nem mozdult rájuk az a gonosz rajzoló volt, de ő benne volt valami furcsa. Nem látta nála a rajztábláját, és cerkáját, plusz sokkal sötétebbnek tűnt a ruhája mint legutóbb.

Féltette Katicát, mivel látta, hogy ennyi ellenféllel nem bírnak, látta ahogy leesett az egyik szintről és beverte a hátát.

Fenébe az egésszel. Miért vagyok hős, ha nem tudom azt megmenteni, akit szívemből szeretek.

Mert sérülten csak akadályoznád őket.

Adrienn pislogott párat, és körbenézett a szobájában, de nem látott senkit. Minden bizonyára a hang a fejéből jött, és ez azt jelenti...

- Plagg!

Üdv, kölyök.

Plagg, oldd fel a macska jelmezt! Segítenem kell Katicának!

Adrienn persze őrült a partnere jelenlétének, de ez egyáltalán nem érdekelte. Egyetlen egyen gondolkozott, az pedig hogy megmentse Katicát, aki egyedül nézett szembe Antikával.

Nem tehetem kölyök. Sérült vagy, és így csak felszakítanám a gyógyult sebeidet. Továbbra nem tudnál mit csinálni, mivel ahogy ember lennél 5 perc múlva visszaváltoznál Adrienné.

Az öt perc bőven elég, hogy Katicát elhozzam onnan. Plagg, ha Marinette meghal, akkor elveszítem életem értelmét, és soha nem tudnám ezt megbocsátani magamnak.

Teltek a másodpercek, és Plagg úgy tűnt elgondolkozik a dolgon.

Jól döntött Mester, amikor téged választott Macskának. Rendben, megpróbálok neked 5 percnél több időt nyerni, de utána felejtsd el egy ideig a hősködést.

Mielőtt még Adrienn felfogta volna, hogy a partnere most ment bele a dologba, már elkezdett vissza változni. A kötéseket egy zöld fény szakította szét, majd érezte, ahogy a teste elkezdett növekedni, ami fájdalommal járt. A karjában, amibe a fémdrót volt a törés miatt megfeszült, és újból felszakadt a varrat. A bordái reccsentek egyet, de nem törtek el újból, amit Adrienn kivételesen szerencsésnek érzett.