Miraculous- Macska lábnyomai

15.fejezet: Az elszakadt lánc

Reina/

Puha ágyban tért ismételten magához. Nem igazán emlékezett, hogy került a jelenlegi szobába, mert az utolsó emléke az, hogy Alex átöleli, és az ölében kisírja a maradék könnyét a szeméből. Reina szerint a fáradság, és a kimerültség miatt aludhatott el, és utána a fiú valahova elhozta.

Kinyitotta a szemét, és lassan felült. A feje erőteljesen zúgott, és a szemei duplájára voltak feldagadva a sok sírástól. Persze az üléstől nem igazán lett jobb, szédülés kerülgette, és ez egyáltalán nem segítette.

- Tessék, ettől kicsit jobb lesz – szólalt meg mellette egy ismerős, és egy pohár vizet, és gyógyszert nyújtott feléje.

Reina felnézett, és azonnal Alex szemébe nézett, aki kedvesen, mégis bánatosan nézett rá. Reina elkapta a tekintetét, mert bár nem hitte, hogy megakarja őt ölni, de mégse tudott teljesen megbízni a srácban.

Elvette a tablettát, és a vizet, majd miután az aspirin jellegzetes ovális alakját felismerte gyorsan be is vette, és kiitta az összes vizet a pohárból.

- Nem bízol bennem – szólalt meg Alex, miközben a lányt nézte.

Reina lerakta a kis szekrényre a poharat, majd visszafeküdt az ágyra. Megpróbálta kerülni a fiú tekintetét, aki biztosan őt nézte.

- Figyelj Reina, minden nap melletted voltam és ismersz engem legalább 2 éve. Amikor leköltöztetek Pestről barátok lettünk, fél éve pedig társak. Nem akarok olyan lenni, mint a testvéreim.

Ismételten ránézett a fiúra, akinek az arcán könnycseppek gördültek végig. Szeme nem hazudhatott ekkorát, és Alex...

Lassan felült, bár a feje még mindig kongott és ezt nehezen tudta elviselni. Ennek ellenére fölemelte a kezét, és Alex arcához érintette. Fiú ezek után megfogta a kezét és nem akarta elengedni.

- Szeretlek, Alex – szólalt meg Reina. – Csak féltem, hogy te is elárulsz, mint a nagyimat és szüleimet elárulták.

- Soha nem foglak elárulni téged, vagy a barátainkat. Én is szeretlek – szólalt meg.

Alex Reinához hajolt, és lágyan megcsókolt a lányt, mire Reina hirtelen átölelte és Alexhez simult, hogy minél közelebb kerüljön hozzá. Biztonságban érezte ettől magát, ami nagyon meg is lepte a lányt. Mindig is kereste a magyarázatot, hogy miért is érzi másképp Alexxal és Rushifával. A fiú nem csak fizikai, hanem érzelmi biztonságot adott, ami jó érzéssel töltötte el.

Miután levegő hiányban elváltak egymástól, Reina a fejét Alex mellkasára fektette, és becsukta a szemét. Alex lassú mozdulatokkal kezdte el simogatni a lány hátát, ami Reinát megnyugtatta. Kezdett elcsitulni a fejfájása, persze az nem biztos, hogy a fiú közelsége, hanem a fájdalomcsillapító gyors hatása is okozhatta.

- Miért nem vettük észre egymást? – szólalt meg Reina végül.

- Nem tudom... Magamtól nem biztos, hogy megtaláltalak volna. Jó hogy Adrienn segített.

Reina el is felejtette, hogy a fiú egész végig ott volt Marinette-tel, így mindent láttak. El se hitte volna, hogy Adrienn miért volt ott eddig.

- Most hol vannak? – szólalt meg Reina.

- Kint a nappaliban vannak a kwamikkal együtt.

Reina zavarba jött, mert még nem igazán jött rá, hogy a lakásukban voltak, és csak egy ajtó választotta el tőlük.

- Aszem ki kell mennünk... - szólalt meg végül.

- Nem muszáj. Ha nem érzed magad jól, akkor kimegyek én és beszélek velük.