Miraculous- Macska lábnyomai

11.fejezet: Reina és Alex

Marinette/

Lassan felkelt az ágyból, majd ahogy magához vette a mankókat, fölkelt, és kiindult az udvarra elindult az utcán sétálni. Nem akarta Adriennt ilyen korán felébreszteni, mert úgy érezte, hogy csak aggodott volna érte. Az elmúlt napokban rengeteg minden történt, és emiatt szerette volna kiszelőztetni a fejét.

Magyarországon egy Balatonfüred nevű településen álltak meg, és költöztek be egy nyaralóba, ami Nino szüleié volt. Alya és Nino szerzett élelmiszert abból a pénzből, amit Natalie zsebéből nyúltak le, de nagyjából csak arra volt elég elég, hogy pár hétig ellegyenek észrevétlenül egy ilyen településen. Az volt a szerencséjük, hogy Balatonfüred egy nyaralókörzetbe tartozott, így nagyon kevés ember lakott itt. Csak a helyi gimnázium tanulói voltak itt a családjukkal.

Marinette leült a tópart egyik padjára, és elgondolkozott a hetek eseményein. Adrienn újból ember volt, mert saját biztonságát kockáztatva megmentette. Ironikus, hogy pont amiatt változott át, mert kwamiját akarta megmenteni, és a visszaváltozáshoz is ez kellett.

- Marinette... - repült ki Tikky Marinette táskájából egyenesen Marinette térdére. – Biztos, hogy jó ötlet volt ki jönnöd a partra? Szövetség bármikor megtalálhat...

- Tikky... - szólalt meg Marinette, miközben könnyek hulltak az ölébe. – Semmire sem vagyok jó, Tikky. Adriennek a keze súlyosan megsérült, amiért engem kellett megmentenie... Megsérültem, és menekülünk a Szövetség elől, miközben anyáék biztos halálra aggódnak értem...

- Mari, te nagyon jó Katica vagy – bújt Marinettehez, miközben a lány átölelte.

Léptek hangjára lett figyelmes Marinette, amikor hirtelen elrepült előle Tikky, vissza a táskájába. Marinette könnyek közt felnézett, és egy hosszú szőke hajú lánnyal találkozott, aki pár méterre őt figyelte.

- Szia – szólalt meg a lány magyarul. – Külföldi vagy?

A lány hirtelen angolra váltott, mert nem igazán hallotta az előzmény beszélgetést. Marinette csak remélte, hogy nem hallotta meg Tikkyvel folytatott beszélgetést, és főleg nem azt, hogy van valaki vele.

- Igen – szólalt meg Marinette franciául, de el is fordult a lánytól. Miért érdekelné egy helyi lakost, hogy ő pontosan miért is van kiakadva.

- Segíthetek valamiben? – szólalt meg a lány most már franciául, és leült Marinette mellé. – Tudom, hogy nem az én dolgom, el is küldhetsz, de lehet hogy jobb ha elmeséled miért sírsz hajnalba egy elhagyott parton télen.

Marinette letörölte a könnyeket a szeméről, majd a lányra nézett.

- Nincs semmi baj, csak egyedül akartam lenni.... – ekkor a lány újból felállt.-Kérlek maradj egy kicsit... Annyira nem jó egyedül lenni egy idegen országba.

A lány bólintott egyet, majd apró redikülét maga mellé helyezte, miután leült ismételten, és csendben várta hogy újból megszólaljon Marinette.

- Haszontalanak érzem magam. Barátaim folyton megmentettek a szituácikból, miközben én semmit se tudtam csinálni – szólalt meg Marinette úgy, hogy közben nehogy valamit eláruljon pontosan magáról.

A lány elmosolyodott, és ahogy Marinette felemelte a fejét, tengerkék szemével a lány szemébe nézett.

- Ugyan már. Ha barátaid is eddig elkísértek, ahol a madár se jár, akkor nagyon fontos lehetsz nekik! Én első ránézetre egy nagyon barátságos és kedves lánynak látlak, aki véletlenül elesett, és most nehezebb neki. De biztos vagyok benne, hogy nem hátráltatod őket!