Miraculous- Macska lábnyomai

2. fejezet: Egy zűrös hideg téli éjszaka

Adrienn/

Adrienn pár óra múlva tért magához egy sötét helyen. Mielőtt még kinyitotta a szemét megpróbált felkelni a hideg talajról, de ezt a sérülései nem igazán engedték. A mellkasában érezte a szúró fájdalmat, miközben a jobb karját meg se bírta mozdítani, úgy hogy ne sziszegjen a fájdalomtól.

Ennek ellenére kinyitotta a szemét, és észrevette azonnal, hogy valami nagyon nem stimmelt. Az hogy a hideg földön feküdt az nem igazán lepte meg, de az, hogy jelenleg minden sokkal nagyobbnak tűnt, mint amekkorának kellene lennie, az már felettébb gyanúsnak tűnt. Továbbá a testén nem érezte az eddig kényelmes bőrruha érintését, hanem helyette valami szőrös bundát viselt.

- Plagg, mi történt? – szólalt meg, de az emberi hangok helyett vékony nyávogó hangot adott ki.

Adrienn mozdulatlanul várt, hogy megértse mi is történt vele. Plagg valamit csinált, amikor ő felakarta adni a küzdelmet. A cselekedete miatt átkerült egy sötét, sikátor szerű helyre, és most mindent nagyobbnak látott, mint eddig. Továbbá az öt ujja helyet csak négyet érzett egy helyen, az ötödik az sokkal hátrébb helyezkedett el.

Nem akart hinni a kész logikának (főleg, hogy amire gondolt az pont nem volt logikus), így újból megpróbált felállni a fájdalmai ellenére. Az épp karjára támaszkodva fölült, majd körülnézett.

Nem csak a macskakövek néztek nagyobbnak, hanem a közelében elhelyezett kuka is. Továbbá, ahogy lenézett a kezeire, nem emberi kezeket, hanem fekete mancsokat látott.

- Plagg!!! Mit tettél velem? – (említenem se kellene, de ez is csak nyávogás lett).

Megrázta a fejét, és próbálta összeszedni a gondolatait. Macska lett... Ténylegesen... Szóval Plagg valamiért átváltoztatta, és így... Újból lenézve a mancsára észrevette azt is hogy a gyűrű hiányzik az ujjáról. Vagy elhagyta a gyűrűt (ami elég „logikátlan" lett volna), vagy a macska jelmezbe beleépült. Szóval ki kellett találnia, hogy ilyen sérülésekkel, mozgásképtelenként mit csinál. A felmért helyzetével szemben jelenleg megvárhatja mikor jár le a macska lét (ha egyáltalán van ilyen időtartam), vagy megpróbálhatna segítséget hívni (a botját a toronynál hagyta, tehát ez is lehetetlen).

Mielőtt még tovább gondolkozott volna kutya ugatásra lett figyelmes, ami jelenleg nem igazán nyugtatta meg.

Óvatosan felállni készült, de a hátsó lábán keletkezett vágás a földre taszította, és újfent megakadályozta a mozgást. Mielőtt még újból próbálkozhatott volna a kutyák megjelentek a sikátor bejáratánál és elállták a kivezető utat. Macska felnézett, és várta hogy történjen valami, ami persze történt is...

Egy sötét alak jelent meg a kutyák mellett, akinek az arcát bár nem látta, de abban biztos volt, hogy magasabb (persze eredeti Fekete Macskánál) lehetett, és sötét csuklyát viselt.

- Egy fekete macska egy arany csengővel, milyen szerencsém van – szólalt meg a férfi.

Kutyák megveszve próbálták Macskát megtámadni, de a gazdájuk jelenleg még nem engedte el őket. Macska csak fura fújás szerű hangot tudott kiadni magától, ami inkább szerencsétlennek tűnt, mint ijjesztőnek.

Macska érezte, hogy ez már reménytelen helyzet, és most nincs itt se Plagg, se Katica, hogy kihúzza a csávából. Ténylegesen egyedül volt egy őrülttel és kutyáival szemben.

Marinette/

Katica órák óta rohant a tetőkön, hogy megtalálja a társát, de eddig semmi jele nem volt annak, hogy Macska valahol is fel fog bukkanni. A társa fegyvere jelezte számára, hogy még mindig nem alakult vissza az eredeti formájában, így még esély van arra, hogy előtte megtalálja. Bár ezt is csak tippelte, mivel a bot is, mint a yoyo a ruházathoz tartozott.