ღ The Reluctant Heros ღ 〖Levi Ackerman ff.〗

ღ 1. rész ღ

  A hangzavartól zeng a ház, a fejem sajog a fájdalomtól, így kénytelen vagyok félre rakni a jelentéseket, amiket át kell olvasnom. A tévéből valami zene szűrődik ki, viszont öcsém veszekedése a barátaival elnyomja, miközben húgom a konyhába csörömpöl.

  Mindezt tanulás helyett csinálják.

  Katsumi Hayashi vagyok, tizenhét múltam, húgommal és öcsémmel élek egy fedél alatt, és egy jakuza klán ideiglenes vezetője. Igen, jakuza, azaz maffia főnök vagyok. A kérdés, hogy miért csak ideiglenesen és ilyen fiatalon töltöm be ezt a pozíciót, titok marad.

  Viszont szerintem sokkal izgalmasabb az, ami éppenséggel a földszinten zajlik.

It was like a nightmare 
It's painful for me
Because nobody wants to die too fast 
Remember the day of grief
Now it's strange for me 
I could see your face
I could hear your voice 

  Bömböl a zene a tévéből, húgom a konyhában csörömpöl az edényekkel, öcsém osztálytársaival veszekszik, ahelyett, hogy tanulnának. Egy szóval totális káosz, főleg úgy, hogy Yumiko mögött ott ugrál egyik osztálytársa, aki akár a nyers húsra is rávetné magát, hogy felfalja egyben. Yushin-nak és a két srácnak a vita témája az, hogy ki a legdögösebb csaj a Baywatch-ban. Az egyetlen ember, aki zavartalanul körmöli a füzetébe a matekot, az Mikasa.

  Yushin vehetne példát róla Eren-nel és Connie-val karöltve. Ez pedig Yumiko-ra és Sasha-ra is igaz.

  - Mégis mit csináltok? Álljatok neki tanulni, mert--

  A csengő éles hangja vág a szavamba, rákényszerítve, hogy elhallgassak, ám ez egyedül az én figyelmemet ragadja meg.

  - Nee-chan! Beengednéd Levi senpai-t? - Dugja ki a fejét a nappaliból öcsém, miután lehalkította a zenét. A többiek pedig egy sort káromkodnak, egyértelmű téve, hogy nem nagyon kedvelik a fiút.

  - Te vársz vendéget. Engedd be te.

  - Éppen játékban vagyok! Nem tudok kilépni!

  - Akkor sokáig fog kint ácsorogni a srác.

  - Nem akarod kihúzni a gyufát senpai-nál. - Dünnyögi orra alatt Connie, mire felszalad a szemöldököm.

  - Rettentően félek tőle. - Hangom szarkazmussal teli, mielőtt megejtenék egy halk kacajt. Yushin szeme rám siklik, egy másodperc erejéig, mintha csak azt szeretné üzenni, hogy kérlek, ne tegyél semmi meggondolatlant.

  - A kedvenc pizzádat rendeltem, Nee-chan.

  - Azt hiszed kajával megvesztegethetsz? - Húzom hitetlenkedő mosolyra a számat, amire rögtön megkapom a választ:

  - Igen!

  - Túl sok mindenre mondok igent nektek. - Nevetem, ahogy elindulok a bejárati ajtó felé. Öcsém vendégje ismét rádől a csengőre, viszont ez alkalommal sokkal tovább tartja nyomva, az éles, recsegő hang pedig csak ront a fejfájásomon. Idegesen nyomom le a kilincset, majd nyitom ki az ajtót, amit követően a csengő rögtön elhallgat.

  Nem ilyen heves fogtatásra számított.

  Én pedig nem ilyes srácra, aki alig egy centivel magasabb tőlem.

  Rövidre nyírt fekete tincsei között, megbújik acélkék szemei, ismeretlenséget tükröznek, mégis kíváncsian végig fürkésznek. Világos fehér bőrén néhány kósza heg dísztelenkedik, ám aligha veszít emiatt a helyességéből. Dzsekije alatt kirajzolódnak izmai, ebből rögtön arra következtetek, hogy vagy szeret edző terembe járni vagy verekedések során erősödött meg.