A Négy Nép I.~A Homály Mezején

1.Fejezet~2.Rész

Az emberek körülötte letérdeltek vagy meghajoltak Davis családnév tiszteletére.
Koda meglepett tekintettel pásztázott végig míg a homályban ellátott.
-Ideje hazamenni.-mondta kifejezéstelenül.Nagy duruzsdolással figyelték a kocsmát elhagyó fiút.
-Hozzáért a szakállamhoz.-simította meg a savanyú szagu szörzetét a koldus.
~~~
Amint kiért nagyot szippantott a friss hajnali levegőbe.A kocsmából továbbra is hangos ricsaj szűrödött ki.Viszont ennek ellenére még nyugodtság uralkodott a jeges kis városban.
Koda magára terítette kabátját és útba ejtette otthonát.
Halkan húzta be maga után az ajtót de ez sem segített abban ,hogy ne bukjon le Nyla előtt.
-Hol voltál?-tette csípőre kezét és mérgesen a fiúra meredt.Koda idegesen ráharapott ajkára majd nevelője (rokona) felé fordult.
-Ébresztőtúrán.-vágta ki magát azonnal.
Nyla mélyet szippantott a levegőbe és kérdőn szegte rá tekintetét.
-Mivel magyarázod ezt a savanyú sörszagot és dohány füstöt?
-Meglátogatott útközben a kocsma.-nyögte ki.
-Meglátogatott?-vonta fel kérdőn a szemöldökét.
-Szimpatikus voltam neki.-húzta szemtelen vigyorra száját.
Nyla dühösen mérte végig majd sóhajtott.
-Tudom ,hogy felnőtt vagy viszont nem támogatom az ivászatos estéid.Tönkreteszed magad.És mi van ha valaki belédköt?
-Már megtörtént.-csúszott ki a két szó.
-Micsoda?-nézett rá szúros tekintettel.
-Mindegy hadjuk, lerendeztem.-legyintett majd megindult a háloszobája felé.
-Nem.-vágott elé.-Hogy érted hogy lerendezted?
-Koda Davis vagyok.-vonta meg a vállát és otthagyta a nőt rengeteg megválaszolatlan kérdéssel.
-Hé várj!-eredt azonnal a nyomába.Felszaladt az öreg,nyikorgó lépcsőn és szembe találta magát egy zárt ajtóval.
-Koda!-vert rá egyet hangosan.-Azonnal nyisd ki!
Választ nem kapott ezért folytatta tovább.
Eközben a fiú kapkodva szórta kicsi zsákjába azt a ruhát ami még belefért.
Kinyitotta a szobában lévő hatalmas ablakot melyen sok-sok jégvirág húzodott.
Visszase nézve mászott le a ház falán és egyenesen egy frissen lehulott hókupacra huppant.Vékony anyagú kabátját,cipőjét és nadrágját a hó nem kímélve belepte és csomóba ragadt rá.
Amennyit tudott leporolt.Arca a hideg,csípős széltől pirossá vált akár csak egy egészséges száj.
Megdörzsölte tenyerét majd elgémberedett ujját a hideg elől védve indult útjára.