A Négy Nép I.~A Homály Mezején

1.Fejezet~4.rész

Koda kapálózva terült szét a földön.Hatalmas pormennyiség kavarodott körülötte.Egy hangos kattanást hallott.Felült és a hang irányába nézett.
-Cella.-állapította meg.-Hé!-szólt az őr után aki berángatta ide.-Elnézést!-köszörülte meg torkát és újra az őrnek szánta mondandóját.
-Mi van?-nézett rá az őr dühösen.
-Mi a bűnöm ,hogy ide kerültem?-tette fel kérdését zavartan.
-Kölyök a szemtelenségnek is van ára.-nevetett fel kényszeredve.
-Nem vagyok már kölyök!-ütött bele idegesen a cella kemény vasrúdjaiba.

Az őr hátatfordított Kodának és ott hagyta.
A fiú fejét rázva ült le a cellában elhelyezkedő deszkákból összekovácsolt ágyra.A deszkát szalma borította és azon egy kopott,koszos rongy foglalt helyet.
Fort a dühtől.Feje már egészen pirossá vált mint egy érett paradicsom.

Körülbelül tíz perc telhetett el míg Koda egy magában forrongott.Táraságot kapott nem is akár kit.Hook partvidék polgármestere állt a cellán kivűl.Kiváncsian fűrkézte az ifjút.Mintha meglátott volna valami különlegeset benne.
-Hogy hívnak?-kérdezte kis idő után.Koda mintha szivességet tenne ,rávetette mérges tekintetét a pocakos idős férfire.Haja színe ősz volt, olyan víritó fehér akárcsak a hó.Ruhája makulátlan,tiszta.Nem tetszett neki amit lát.
-Koda Davis.-motyogta alig hallhatóan.
A polgár mester mosolyogva emésztette nevét.Látszott rajta ,hogy ismerősen cseng az a Davis név.Kinek nem lenne az?
-Örvendek Mr.Davis.-köszöntötte kedvesen.-Nyissa ki kérem!-utasította az őrt.Az őr morogva elővette kulcssomólyát és egyből bedugta a megfelelőt a zárba.
A cella ajtaja nyikorogva adta Kodának át a szabadságot.Habozás nélkül állt fel.
-Köszönöm.-mondta szemét forgatva a fiú.Átbújt a két férfi között de mielőtt nyugodtan távozhatott volna a polgár mester megköszörűlte felé torkát.
-Nos Koda.-szólitotta kedvesen a nevén.-Szeretném ha maradnál vacsorára.
A fiú döbbenten állt meg és fordult felé.Még senki se kínált fel neki ilyet.Megfontolva nézte az öreget.
-Miért?szegezte neki kérdését.
-Csak egy baráti invitálás.-mosolyodott el.
-Baráti mi?-horkantott fel pimaszul.

Végül a polgármesternél kötött ki.A ház melyben élt hatalmas pompa volt.Kivül,belül egyaránt mutta az épület ,hogy egy igen jelentős és gazdag tulaj lakja.Koda kissé feszengve ült a polgármester és családja körében.Feleség egy nála fiatalabb csinos,vékony hölgy ki tele boldogsággal.Két fiúk és egy lányuk volt.Az egyik fiú és lány Koda korának megfelelő volt míg a legkissebb még az asztalt is alig érte fel.
-Nagyon örülök ,hogy megismerhetlek.-mosolygott az édesanya.-Irina vagyok.-mutatkozott be.Szép lassan mindenki kibökte a nevét.