Árnyék

4.fejezet

  Vissza döltem az ágyamba és a fehér plafont néztem. Szasa a cicám fel-ugrott mellém és hangosan elkezdett dorombolni. Hagyuk az álmot! Az csak egy álom! Nem jelent semmit!
Felültem az ágyamon és az éjeli szekrényről levettem a telefonom. Az időre nézve eszembe jutott hogy már másfél órája el kellett volna mennem terepre Larával. Mostmár ebből nem lesz semmi. Gyorsan megnéztem az üzeneteket és Szasa olyan aranyos volt hogy, nem állhattam meg hogy ne fotózzam le.
  A labám beledugtam a mamuszom-ba és feláltam. Csináltam pár fej és karkörzést, majd zárt lábbal előre hajoltam és megérintettem a padlót. Ez egy jó szokásom, szerintem anyukámtól néztem el hiszen ő is ezt csinálja minden egyes reggel. Oda mentem az ablakhoz és kinyitottam. A friss levegő beáramlott. Imádom a reggeleket. Olyan csendes, friss, ahogy a madarak énekelnek.

Kimentem az ajtót és lementem a konyhába. Szasa végig követett, hiszen most jön a reggelije. A konyhába érve először is a cicának adtam enni. Igazából mivel fél tíz van már nem eszek reggelit hiszen azt nyolckor kellett volna megtennem most már csak a tízórai lesz a következő étkezés. Ezért úgy döntöttem hogy majd később eszek, és most fel öltözök. A szobámba kellett mennem hiszen a mára kiválasztott ruha fent volt. Igazából nem terveztem semmi különös öltözetet csak egy fekete hosszúszárú farmernadrágot és egy fehér pólót. Gyorsan felvettem és a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam az arcom és felemelve a fejem a tükörbe megláttam magamat és eszembe jutott az álom. Jó szoktam álmodni de fekete-fehérben nem színesen. Csak a verseny elötti éjszakákon.

-Igazán belegondolva ez tök hülyeség!-mondtam magamnak-Csak egy álom, mindenki tud álmodni!
Az arcmosás után fogat mostam, majd kifésültem a hajam, és felkötöttem. Mivep nem bőrhibás az arcom nem szoktam feltenni semmi kence-ficét. Újra lementem a konyhába és most kiválsztottam egy natúr joghurtot és a gyümölcsöstálból egy almát. Miután megettem felvettem egy cipőt és kiléptem az ajtón.
Kivételesen az arcomat nem a reggeli hűvös levegő csípte meg hanem a nyár kezdeti szellő. Fura volt ez az érzés. Ma minden furcsa! Az álom hogy, nem keltem fel időbe, az érzés hogy az évek csak ismétlődnek, és ismétlődnek, és ismétlődnek, aztán az ismétlődés helyett egyszer csak vége van. Nincs többé akármit akartál mondani vagy tenni nem teheted. És megint itt a nyár. Fura belegondolni hogy jövőre is lesz. Pedig lesz. Az idő telik és nem késik. Elszáguld mint egy gyorsvonat. Az életünk pedig nem tudja követni. Valkinek lassú és hamar vége, valakinek pedig gyors és kitartó. De egyszer neki is lejár az ideje. Minden perc számít. És mostantól pedig ki is fogom használni.