Árnyék

5. fejezet

  Bármennyire folytattam volna az emélkedést, de Zara és Zoya a két golden retviver kutyám megzavart.
  -Sziasztok- szóltam oda nekik és jól megdögönyöztem őket.
   A bokszok felé sétáltam a lovakért. Mive ugye lovardánk van ami a szomszédban található, fura a kialakítása. Szóval az egész lovarda ott van. A mi udvarunkban a bokszaink vannak, a legelő pedig közös. Igen, tudom bonyolult. Belléptem a lovaink "házába" és rögtön megcsapott a hideg. Anyát ott találtam. Nee. Most az egyszer nem szeretnék beszélni vele.
-Szia-köszöntem, és reméltem nem hozza szóba hogy miért kelltem ilyen későn.
-Szia-válaszolt felhúzott szemöldökkel, és már tudtam hogy kérdezi- Hát te?
      Ne! Megkérdzte! Improvizálj Charlotte, improvizálj!
-Mi van velem?-kérdeztem mintha nem tudnám hogy mire célozna.
-Elaludtál! Nem szoktál. Valami baj van?
-Nem. Csak olvastam, meg rajzolgattam.-gratulálok magamnak! Ez volt a legrosszabb ötlet amit kitaláltam hiszen anya tudja hogy nem ilyenkor szoktam olvasni.
-Aha. Jó inkább nem kérdezek semmit.-felelte lassan-Ugye tudod hogy Lara itt lesz körübelül tíz perc múlva?
    Bólintottam és besétáltam a nyergesbe. Megkerestem Zafír kantárját mert mindig meg nézem hogy jó állapotba van-e. Ám ekkor megakadt a szemem valamin. Árnyék. A kantár mögött egy cetli volt amin ez a szó szerepelt. Árnyék. Úgyéreztem hogy egy percre megállt a szívem. Annyira ismerős a név, de nem tudom hogy kié/mié, pedig itt van a nyelvemen. Nagyon idegesít már.
  Egy lóé? Másra nem tudok gondolni. 
-Ne.- nyögtem ki-Az álom.
  Lehetséges hogy összefüggene? Annak a lónak Árnyék lenne a neve? Na ne. Jó nem biztos. Véletlen. Amúgy is honnan tudnám hogy az a neve? Ez egy jó nagy butaság volt a számomról. Árnyék bárminek lehet a neve. Akár egy macsának, vagy kutyának.
  Jó hagyjuk. Oda sétáltam a tisztítódobozért, megfogtam majd vissza sétáltam Zafírhoz. A retesz nyikorogva megengedte magát és feltárta lovamnak "szobáját". Nyihogva üdvözölt, majd megsimogadtam. Puha, fényes szőrét, a nap sütötte még fényesebbre. Szeretem a fejem a homlokához érinteni. Úgy olyan mintha belelátnék a fejébe. Közelebb nem érezhetem magam hozzá. A mellkasomon érzem ahogy orrnyílásából kiáramlik a meleg gőz.
  Elvettem a fejem tőle. Mély kék szemébe néztem. Okosságot, büszkeségt és szeretetet sugárzott.
   -Szia-kezdtem a "beszélgetést". Tudom hogy nem fog válaszoni de érzem hogy érzi.-Milyen lónak lenni? Tudod mi embereknek nagyon sok bajunk van.-  e közben pedig elkezdtem csutakolni-képzeld ma elég fura álmom volt. Egy másik lóról szólt.
   Erre felkapta a fejét. Érti amit mondok? Kérdőn nézett rám.
    -Árnyék a neve. Ismered?-kérdeztem de tudtam hogy marhaság hiszen ez a ló csak a fantáziám szüleménye. Plussz nem is érti amit mondok, dobbantott egyett.-Ez lehe...
    -Szia-köszönt Lara boldogan. Gesztenyebarna haja most is alacsonyan lófarokba volt kötve. Szeplői a napfényétől egyre jobban jöttek elő. Fehér pólót és fekete rövid nadrágot viselt, pont mint én.-Egybe öltöztünk!-természetesen véletlen egybe esés volt. Így egyépkmént még jobban hasonlítottunk egymásra, hiszen nekem is nagyon előjöttek a szeplőim, a ruhánk egyforma, ugyan úgy mint a magasságunk. Egyedül a hajunk volt más. Nekem barnás-szőke, viszont már most elkezdett fakulni a napfényétől.
   - Szia! De jó!-mondtam vissza-Ezek az epikus pillanatok!-mosolyogtam rá amit viszonzott is.
  Próbáltam nem feszült lenni az álom miatt. A nyerges felé vette az irány ahonnan ő is elő hozta a kék tisztítódobozát, és oda ment a lovához, Lucyhoz. A boksza az én bokszomtól jobbra volt. Én folytattam Zafír tisztogatását. Nemértem hogy-hogy kellhettem ilyen későn. Sose szoktam elaludni. Ez az álom tényleg jelenthet valamit? A ló neve lehet Árnyék? Nem lehet véletlen az egész. Miért pont én álmodok ilyet? Lara miért nem? Vagy kitudja? Lehet ő is szokott. Talán ugyanarról a lóról? Van terjedő álom?
    -Ma mit álmodtál?-kérdeztem, mire belőle kitört a nevetés.
    -Más témát nem találtál?-kérdezett vissza még most is röhögve.
    -Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni!-öltöttem ki rá a nyelvem viccből.
    -Jogos.-biccentett mosolyát visszatartva.-De tényleg miért kérdezed?
    -Csak úgy.
    -Csak úgy nem szoktak kérdezni. Egyépként teljesen normális lenne ez a kérdés, csak te nem szoktál álmodni kivéve azokon  napokon.-a fal miatt nem láttam de gondolom felhúzta az egyik szemöldökét.
    Nem válaszoltam. Ő van az egyik legközelebb hozzám, de nem tudom hogy megértene. Lehet hogy ha elmondanám hülyének nézne hogy még is miért lenne igaz az álom.
    -Mi a baj-a hátam mögül jött a hang. Tudtam hogy ott van mögöttem, de nem akartam megfurdulni.
    -Ne néz örültnek lehet hogy zagyvaság amit beszélek de hallgas meg. Álmodtam. Egy lóról…feketéről. Levendula mezön vágtattunk. Szép volt, kellemes. Olyan volt rajta lovagolni mintha egy profi versenyló lett volna, nem mind egy vad ló. Éreztem. A napot ahogy sütötte a bőrömet, a levendula illatát. Becsuktam a szemem. -mondtam folyamatosan háttal-Mire kinyitottam teljesen megváltozott a hely. Kopár, hideg volt. A ló pedig mintha átváltozott volna egy vadlóvá. A szeme piros volt. Örülten galapozott. Leestem. Fájt mindenem. A fejem, a törzsem, a végtegjaim. Azután felém fordult, és elkezdett vágtázni felém. Amikor márcsak tíz centiméter maradt, felkeltem. Akkor is fájt mindenem. Éreztem hogy megtörtént-csak itt fordultam meg. Mélyen a szemébe néztem. Az arcán egyszerre látszódott a döbbenet, a félelem, és hogy hisz nekem-Most pedig amikor megnéztem a nyergesbe hogy a kantár jól van-e, egy cetli van mögötte. Amire egy szó volt felírva…-szünetet tartottam. Nem mondta de tudtam hogy akarja tudni a szót.-A lapra felírva… Az a szó volt hogy… Árnyék.