301

Harmadik rész

1.

James a kapitányság férfi öltözőjébe érkezett meg a jövőből. Szerencséjére senki nem volt tanúja, amint egy szál semmiben kilépett a kis ködfelhőből. Gyorsan körülnézett, és bár eddig utálta a számkódos zárakat, most egy gyors fohászba foglalta a tervező nevét, mert így nem kellett feltörnie a saját szekrényét. Mindig tartott egy adag tiszta sportruhát a kapitányságon, arra az esetre, ha leküzdhetetlen vágyat érezne, hogy a rendőrök számára fenntartott konditerembe látogasson. Igaz ha már edzenie kellett, akkor valahogy mégis mindig inkább a lakásához közeli, fizetős fitneszterembe ment el.

Magára kapkodta a ruhát és az órára pillantva látta, hogy már este fél kilencre jár. Tipikus, pedáns agglegény volt, így egy tartalék kocsikulcs és némi készpénz is hevert a szekrényke egyik polcán. Azokat felmarkolva leballagott az épület alatti parkoló garázsba, útközben odaköszönve néhány ismerős rendőrnek.

Hazahajtott és az apartmanház recepciósától elkérte a lakása tartalék kulcsát.

Belépve az ismerős csend fogadta, amit legtöbbször nagyon is szeretett, különösen egy zajos, mozgalmas nap után. Most azonban valahogy nyomasztotta a csend és a félhomály.

Gondolta, berak valami zenét és ahogy a lemezek között kezébe akadt egy Frank Sinatra album. Nem emlékezett rá, hogy mikor vette ezt a lemezt, nem volt igazán Sinatra rajongó. Vállat vont.

- Biztos kaptam valakitől valamilyen alkalomra - gondolta, majd egy régi Bee Gees lemez mellett döntött. Bevágott a mikróba egy fagyasztott készételt és kibontottegy sört. Meglepődve látta, hogy a szokásos hatos Budweiser helyett Heineken van a hűtőben.

- Rosszat vettem volna a boltban? - csodálkozott, de a mikró hangos csilingelése elterelte a figyelmét. Most jött csak rá, hogy mennyire éhes és pillanatok alatt eltüntette a vacsorát. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és bekapcsolta a TV t. Nem igazán figyelt a műsorra, gondolatai egyre vissza - vissza tértek az elmúlt pár napra. Minur és Anna - vagy inkább Niuna - a lelkére kötötte, hogy soha senkinek nem beszélhet a kis kalandjáról, de James is nagyon jól tudta, hogy senki nem hinne neki, tehát mégha akarná sem lenne érdemes nagydobra verni a vele történteket. No és Anna... hát igen. Nem tudta kiverni a fejéből a nőt. Eszébe jutott egy emlék. Talán 16 éves lehetett és teljesen bele volt zúgva egy lányba. Bár aza arca már kissé megfakult az emlékek poros raktárában, de a nevére még pontosan emlékezett. Mary Hudson. A baj csak az volt, hogy a lány Jamest levegőnek nézte, valószínűleg nem is vette őt észre. Mindig nagyobb srácokkal lógott, idősebb fiúkkal járt így James számára elérhetetlen volt. Kicsit így érzett Annával kapcsolatban is. Ha nem lenne köztük ez a kétszáz év, akkor talán... Dühösen pattant fel és kapcsolta ki a TV t. Megnyomta párszor a kikapcsoló gombot, de semmi nem történt. Csodálkozva pillantott a távirányitóra és rádöbbent, hogy rutin ide vagy oda, rossz gombot nyomogatott egészen eddig.

- James, ha már egy sör is úgy a fejedbe száll, hogy még a saját TV d távirányitóját sem tudod kezelni, akkor jobb, ha mész lefeküdni! - adta ki magának az utasítást.

Másnap fáradtan ébredt és amikor fogát mosta hirtelen elemi erővel tört rá a gyengeség. Le kellett ülnie a fürdőkád szélére mert remegő lábai alig bírtak megtartani. Pár perc után a szédülés elmúlt és ereje is visszatért, de az emlék nyomasztóan megült benne.

- Talán el kellene mennem az orvoshoz egy kivizsgálásra. Ez az utazgatás az időben úgy tűnik, jobban megviselt, mint gondoltam.

Felöltözött és elindult a kocsijához, közben azon gondolkodott, hogy hogyan fogja a főnökének elmondani mi történt a fegyverével és a jelvényével. Amikor Anna lakásában beléptek a portálba és visszautaztak a múltba, akkor ezek vele voltak és mint minden egyebe, amit akkor viselt semmivé váltak.