A boldogtalanság után

KILENCEDIK RÉSZ

-De ez nagyon nem ér...-harsanok fel, és próbálok elhúzódni az orvostól.

- ez a munkám kislány, és mivel Earn kiadta, hogy vigyázzunk rád idebent, ígérem nem fog fájni.

-Mi? Earn kiadta, hogy vigyázzanak rám? -hitetlenkedve húzom fel a felsőm újját, és próbálok elnyugodni. Ez a fiú törődik velem.

- Igen, mivel osztályvezető, így nekünk nem szabad ellent mondanunk neki. Nyugi, add a kezed.- a férfi köpenyben, kék kesztyűben, és maszkban van, de hangja kinézetével ellentétben nyugtató. Lefújja a kezem, hogy fertőtlenítse a szúrás helyét, majd felteszi a felkaromra az érelszorító "madzagot". Ujjaival kitapogatja a vénámat, és kéri,hogy nézzek az  üvegen kívülre: Earn áll ott, egyedül van, és karjai szorosan össze vannak fonva maga előtt, arcán az idegesség minden jele látszódik. Ahogy felveszem vele a szemkontaktust halványan elmosolyodik, és egy aprót bólint, hogy tudjam, semmi gond, minden rendben lesz.  
A doktor belém szúrja a tűt, erre a fiú arca összerándul, és arcizmai megfeszülnek. Ahogy szemem sarkából meglátom, hogy a vérem kezd gyűlni a kis üvegcsében, kicsit elkezdek émelyegni, sosem bírtam az ilyet. 

-készen is vagyunk. A véredet elküldjük a laborba, addig itt kell maradnod. A mostohaanyád nemsokára bejön hozzád.- mondja a doki, a véremmel teli két üvegcsét elrakja, leveszi a kesztyűt, és a maszkot, majd kisétál.-remélem nem fájt!-rám mosolyog, és becsukja maga mögött az ajtót. 
Earn csak áll ott, csak a szemembe néz, és meg sem mozdul. Hirtelen, leengedi karjait, és oldalra fordul, és megpillantom Evát, a gyomrom görcsbe rándul, és összeszorítom a fogaimat. Meglepetésemre, Earn jön be az ajtón. 

-A véredet vizsgálják, nemsokára megkapod az eredményeket. A nevelő anyád, már aláírta a papírokat, egy hét közmunkát kaptál, és ez még a jobbik.- nem közeledik, övébe van csúsztatva a hüvejk ujja, és karján az izmok megfeszülnek. 

-apám hol van? 

-Eva van itt. 

-értem, köszönöm.- legszívesebben odamennék, és megcsókolnám azokat a tökéletes ajkait, de nem tehetem. Nem tehetem, mert neki van más, és a kamera még mindig él. 
-kikapcsoltam a kamerát, és mostantól az üveget is elsötétítik.

-neharagudj, hogy miattam kell itt bajlódnod. 

-jobb mintha, egy elvonási tünetek miatt remegő harmincas fickót kéne kihallgatnom. Ne viccelj.- halványan elmosolyodik, és izmai ellazulnak, kicsit közelebb jön, és leguggolva elém, megfogja a két kezem. 
-Te ne haragudj,hogy annyira hűvös voltam. A munkámban nem vagyok annyira barátságos. Mindenkinek kiadtam, hogy figyeljenek rád, és a közmunkát, az irodámban fogod kapni. 

-de nem a parkba kéne menjek szemetet szedni? 

-de, de én szabtam meg. Itt leszel az irodámban, és a papírokat kell rendezgetned. Így neked is elviselhetőbb lesz, és én is tudni fogom, hogy nem esik bajod. 

-miért féltesz te engem annyira?- teszem fel a kérdést, és a kezeinkre pillantok. 

- Nem foglak mégegyszer sírni látni, és nem akarom, hogy mégegyszer miattam sírj. 

Erre nem tudom  mit kéne mondjak, csak elhúzom a kezemet, és felállok, majd nézem, ahogy a fiú ugyanezt megcsinálja.
Legnagyobb meglepetésemre megölel, nem kérdez, nem szól, csak hirtelen hozzám simul a teste. Illata a legédesebb méz, és ámbra, bőre forró, de kezei hidegek. 
-Neharagudj, csak...-megigazítja a felsőjét, köhög, és egyszerűen kisétál az ajtón, és helyette, az a dög jön be. 
-Hol van apa?- teszem fel egyből a kérdést, és örüljön, hogy nem ugrok egyből a nyakának, irritál az ijesztően szőke haja, a vörös karmai, és a fullasztó pézsma illata.

-apád nem akart bejönni. Nagyon ideges lett, mikor kopogtatott a rendőr úr. 

-Ezt nem hiszem el neked. Hol van? 

-mondom, otthon. 

-Úgy tudom telefonálhatok. 

-De már bent vagyok édesem, már nem telefonálhatsz.-a nő arcára önelégült mosoly ül ki. 

És hirtelen kinyílik az ajtó, és Earn lerak elém egy Iphonet. 

-De, a lány a védőügyvéd hiányában, telefonálhat. Hölgyem.- morcosan bólint a némberre, és feloldja nekem a telefont , és én egyből apámat tárcsázom. 

A telefon kicseng, és a nő ideges lesz, körmeivel elkezd dobolni az asztalon, és én pedig elduruzsulok egy Köszönömöt a fiú felé, majd végre megszólal apa a vonal túlsó felén. 

-Igen tessék, Daniel Steele. 

-apa...

-Ari?-ijedtség cseng hangjában, és egyből kérdésekkel bombáz. 

-hol vagy apa? 

-egy két perce álltam be a garázsba, inkább te hol vagy édesem?- mi? Nem is tudja, hogy itt vagyok, akkor Eva miről beszélt?

-apa, ne legyél ideges, de rendőrségen vagyok. Eva nem szólt neked?

-nem, ma még nem is beszéltem Evaval, már hajnalban bennt voltam az irdámban. Kincsem, azonnal megyek, és viszem az ügyvédet. 

-apa, nem kell. Otthon megbeszéljük.- Earn jelez, hogy adjam át a telefont. 

-Jóestét uram! A drogrendészeti szakosztály vezetője vagyok, a lányát én tartóztattam le, iskolában való feltételes drogfogyasztás miatt. A lány vérét átvizsgáltuk, tudatmodosító szer, törtszázalékát sem találtuk a vérében, ezálltal, az ügyvéd felesleges, és én hazaviszem a lányt. Eva Michelles, a maga felesége? 

-hála a jó ég...Vagyis, elnézést, igen, a feleségem, de üzenem neki, hogy ma este erősen el kell beszélgetnünk. Köszönöm, hogy hazahozza a lányomat. 

Egy bő óra múlva már a rendőr autóban ülök, és a kezemben fogom a papírjaimat. Eva mondta, hogy hazavisz Ő, de jelenleg rá sem tudok nézni, nemhogy még egy kocsiba üljek vele; kizárt. 
-Hé... Ari...-szólal meg a nagy csendet megtörve a fiú, és rámpillant. 

-Earn... 

-Neharagudj, hogy megbántottalak, nem szerettelek volna megbántani, és nagyon rosszul éreztem magam, amikor láttalak sírva elmenni... Legszívesebben utánad szaladtam volna, és minden erőmmel gondoskodtam volna arról, hogy megnyugodj. 

-Figyelj, Earn. Semmi baj, az érzéseim nekem is nagyon újak még. 

-Érzéseid?- itt a fiú arcára hatalmas nagy meglepettség ül ki, és szemei elmosolyodnak. 
-Earn... beszélnünk kell....
Remélem tetszett, ha igen, akkor nyomjatok rá a kis csillagocskára, és a következő részben találkozunk.
Puszi❤

TakacsOfficial™
2017.10.29.