A boldogtalanság után

Nyolcadik rész

Earn

A lány kikerekedett szemekkel bámult rám, miközben zavartságát próbálta leplezni. Nem sok sikerrel, mert a feje paradicsompirosban pompázott.

- Rian. Tudom, hogy hihetetlen, de ezt te se hiheted el. - nézek a lányra és már bánom, hogy hagytam reménykedni egy reménytelen helyzetbe.

- Mi..Mi..Micsoda? - kezd el dadogni. Komolyan nem értem ezt a lányt. Egyik pillanatban akaratos, hangos és megmondja a véleményét, míg a másikban ártatlan, szerény és a légynek se tudna ártani.

- Most azért vagyok itt, mert be kell téged vinni a rendőrségre és senki más nem ért erre rá. - váltottam komolyra a szót, miközben bekanyarodtam az egyik mellék utcába, hogy biztosan elkerüljem a dugót. Nem akartam több időt egy légtérbe tölteni vele.

- Earn, ezt. Ezt nem csinálhatod velem. - hangja megremegett. Szemei könnytől csillogott. Nem sokon múlt, hogy elsírja magát.

- Ariana. Eltelt két hét és még eszembe se jutottál - mondom keményen és acélosan a kitalált hazugságom - Azóta összejöttem valaki mással, aki az én korosztályamból származik.

- Tényleg összejöttél valakivel? - ragadta meg a mondat lényeget. Könnyei már ezerrel száguldottak arccsontján, egyenesen az álló vonaláig, ahol megakadtak és a farmerjára cseppentek.

- Igen. - de nem azért, mert szeretem. Csupán azért, hogy elfelejtselek. Tenném még hozzá, de nem tehetek ilyet senkivel.

- Nem drogoztam. - vált témát azonnal.

- Tudom. - mély hangom a parkolóházba csak úgy visszhangzott, miközben a lányt magam előtt kísértem.

Az épület ugyan olyan kihalt volt, mint reggel. Mindenki azon az emberrablásos, gyilkosságos ügyön dolgozott. Kivéve én és még pár dilinyóst. Múlt héten még én vezettem az ügyet, de amikor kiderült, hogy a gyanúsított az exem, rögtön leváltotak, amit cseppet se bántam. Jobb ez így.

A kihalgató szobák szintjére kísértem, ahol már jóval többen voltak. Arcukon meglepetség ült, amikor felismerték a lányt, akit hetekkel ezelőtt hoztam be azért, hogy megmutassam neki az épületet. MOst meg bilincsben vezetem magam előtt.  Az edig felkötött haja kioldódott és a hajgumi a csempére esett, míg haja vállára bomlott. Az egyik őr előtt megálltam.

- Melyik kihallgató szoba üres? - az őr megnézte a vádlotat, majd biccentett a kettes ajtó felé.

Bekísértem, majd leültettem az egyik székre, az tükrös üveggel szembe. KInyitottam a bilincset, majd a farzsebembe csúsztattam. A teremből kisétáltam és ismételten az őrhöz fodultam.

- Kicsit labilis a csaj, kérlek figyelj rá. Még a végén lelép.

- Rendben, rajta vagyok az ügyön, Dőnök! - vágta magát játékosan haptákba. Megveregettem a vállát, majd összenevettünk. Katlynhez irodájába igyekeztem, hogy aktát kérjek tőle.
A hatalmas üvegablakos irodába el volt húzva a függöny, ezért esélyem se volt belátni. A hangszigetelt ajtónál megálltam, majd a falre szerelt telefon féleséghez nyúltam. Benyomtam a hetes gombot, majd vártam a szokásos sípolást. Azonban a sípolás helyett Katlyn szólalt meg.

- Igen?

- Helló, Katlyn.! Nem akarlak zavarni, csak behoztam egy tinilányt, elvileges drogfogyasztással. Valami akta szerűség vagy bírság, büntetés féleség kéne.