First Love

First Love Part 5

Nem tudom leírni, mennyire boldog vagyok. Néha rettenek csak meg, hogy mindezt csak álmodom, de aztán arra gondolok, ha álom, nem szeretnék felébredni.

A debütálás nem megy olyan gyorsan, mint azt hittük. A csapat összeállt, de abban teljes az egyetértés, úgy kell a nyilvánosság elé állnunk, hogy mi lehessünk a legjobbak. Namjoon szavával élve rajongóink számára nem az elsők, hanem az egyetlenek akarunk lenni. Ennek érdekében rengeteget kell tanulnunk. Szinte nincs egy perc szabadidőnk sem, de ez engem nem különösebben érdekel, mert ott van Taehyung. Lassan mindenki elfoglalt egy pozíciót a csapaton belül. Én természetesen mindig úgy alkalmaztam, hogy mellette lehessek és ez már bevett szokássá vált.

Legnehezebbek a táncpróbák. Nem csak én vagyok a két ballábas, de Namjoon és Jin is küzd. Taehyung sem tanult eddig táncolni, de neki elég egyszer megmutatni, és már hiba nélkül végigcsinálja.
Néhány éve még elképzelhetetlennek tartottam, hogy én színpadon táncolni fogok. Ha valaki ezzel áll elő, biztos, hogy kiröhögöm. Az elején nagyon húzódoztam, de amikor Tae felajánlotta, hogy a próbák után is ott marad még velem, hogy gyakorolhassunk, egy szavam sem volt. Minden akaratomat összeszedve dolgozok. Verejtékkel és könnyekkel fűszerezve, de megtanulom. Próbák után kettesben megyünk haza és. Néha betérünk a parkba, ahol első este voltunk és van, hogy hajnalig beszélgetünk.
Nála érdekesebb emberrel még nem találkoztam. Sokan furcsának találják, néha Aliennek becézik, de ezt nagyon nem szereti. Másként látja a világot, mint a legtöbb ember, de mindaz, amit a dolgokról gondol szerintem rendkívül izgalmas.Egy új világ tárul fel előttem, ahol elképzelhető, hogy a Hold túloldalán nyulak élnek és beszélgetni lehet a madarakkal. Bármennyire fáradt is vagyok ezek a séták olyan energiával töltenek fel, ami minden nehézséget elfelejtet velem. És tudom, hogy neki is nagyon sokat jelentenek a kettesben eltöltött percek, órák. Néha belefeledkezik a mesélésbe, az arca kipirul, csillog a szeme és szárnyal a képzelete.

Otthon, a dormban nagy a népsűrűség, de azt szokták mondani, sok jó ember kis helyen is elfér. Emeletes ágyaink vannak és azok is csak egymáshoz tolva férnek el.
Természetesen én fenn alszom és a hozzám legközelebb eső ágyon Taehyung. Elalvás előtt mindig rám mosolyog és jó éjt kíván. Ahogy leteszi a fejét, már alszik is, de én még sokáig bámulom a beszűrődő fényben. Ez pihentetőbb, mint az alvás. Van, hogy csak akkor tudok elaludni, mikor a másik oldalára fordul és csak az egyenletes szuszogását hallgathatom.
Reggel az ő arcával ébredek és számomra nincs ennél nagyobb bodogság.