First Love

Firs Love 9.rész

A szállodában maradtunk. Minden nap bementünk nagymamához. Utána a városban sétáltunk, felkerestük az ismerős helyeket, felelevenítettük régi emlékeinket. Meséltünk egymásnak, hogy hol mit csináltunk.

Elmesélte, hogy amikor kicsi volt, a szülei nem tudták vállalni, ezért a nagymamájához került. Nem értette a dolgot, sokat sírt és nem tudott beilleszkedni az iskolába. Csak a nagymamájával volt hajlandó beszélni is. Ő minden este mesélt neki. Azt mondta, hogy a Hold túloldalán él egy kisfiú, aki kinézetre ugyanolyan mint ő, de vidám, mindenki szereti és sok barátja van. Ha elalszik, elmehet és megnézheti, és ha nagyon akarja, ő is olyan lesz, mint az a kisfiú.
Mert mindent akarni kell, és ha nagyon erősen gondolunk rá, valósággá válik.

Esténként fáradtan értünk vissza, lefürödtünk és ágyba bújtunk. Taetae, mint első este, befúrta magát a karjaimba. Édes szuszogása ismeretlen békével töltött el, de tudtam, hogy még mielőtt visszamegyünk, meg kell beszéljük.

Esős reggelre ébredtünk. Beültünk egy étterembe ebédelni, aztán a kórházban elbúcsúztunk nagymamától, mert másnap korán reggel akartunk indulni vissza Szöulba. Várt a csapat, a munka, az új kihívások.
Sétálni nem lehetett, így visszamentünk a szállodába.
- Gyere, ülj le, beszélnünk kell - préseltem ki a szavakat magamból.
- De hát eddig is beszéltünk - próbálta meg elviccelni a dolgot, de leült velem szemben.
- Ok, ok, beszéltünk, de most be kell vallanom valamit - mondtam.
Rám emelte rémült tekintetét.
- Valami rosszat tettem? - kérdezte.
- Ugye nem akarsz itt hagyni? - mondta félve - mert akkor megöllek - tette még hozzá suttogva.
- Nem, nem erről van szó, sőt... - de nem tudtam folytatni.
Feszült csend telepedett közénk. Szemei már könnybe lábadtak, mert azt hitte, hogy valami rossz hír, amit nem tudok elmondani.
Nem bírtam nézni, magamhoz húztam és a fülébe súgtam
- Szeretlek.
Nem tudtam folytatni, A sok éves elfojtott érzelem olyan erővel tört fel, hogy levegőt is alig kaptam. Miután kimondtam rettegés fogott el - és ha meggyűlöl, ha rám sem tud többet nézni? Mi lesz? Belehalok.
-Tudom, te őrült- hallottam a suttogó hangját. - Már elmondtad egyszer a Hold túloldalán. Azóta minden éjszaka odamegyek mikor elalszom, mer csak így bírtam kivárni, hogy itt is elmondd!