Tényleg Szerelem? (Levi x Oc)

Bevezető

A nevem a Zsuzsanna Smith, a Felderítő Egység egyik hadnagya. A legjobb barátnőmet Mérának  hívják, egy egységben szolgál szintén hadnagyként. A bácsikám meg Erwin Smith. A szüleim öt éves koromban súlyosan megbetegedtek, küzdöttek ellene, de sajnos alul maradtak. Gondoskodtam róluk, ahogy csak tudtam. Egyik nap Erwin meglátogatott minket, keltettem a szüleimet, de soha többé nem nyitották ki a szemüket. Erwin szorosan magához ölelt, és attól a pillanattól fogva lányaként tekintett rám. Nagyon szeretem őt.  Rá két évre megismerkedtem Mérával, aki szintén rengeteg szörnyűségen ment keresztül. Mivel bátor volt ő is, mindketten ugyanott kötöttünk ki. A Felderítő Egység akkori parancsnoka és hadnagyai nagyon sokat foglalkoztak velünk, hogy erős, gyors és kiszámíthatatlan katonákká váljunk. Nem hajtottak ájulásig, de elvárták, hogy tökéletesen teljesítsünk, precízen és kíméletlenül. Máig hálásak vagyunk.  A manőver felszerelés mesterei lettünk, a puszta kezes harcban bárkit leütöttünk, a kardoknak mi parancsoltunk. Erős katonák lettünk, és mivel Erwin lesz a következő parancsnok, így mi vagyunk a jobb kezei. Mivel hadnagyok vagyunk van saját osztagunk, sokat járunk ki, mi képezzük ki az újoncokat és általában a Kiképző osztag újoncait is fel szoktuk mérni néha. (Javítsatok ki nyugodtan, ha tévedek.)

Hanji is a barátnőnk, néha kiüti nálunk a biztosítékot a kísérleteivel, de  mi szeretjük. 

Attól függetlenül, hogy sok borzalmat éltünk át igyekszünk mindig mosolyogni és nevetni, hisz élünk és ki kell élvezni, ha már megkaptuk. Nem lehet mindig csak a gyászra, a szomorúságra, a dühre és a bosszúra gondolni. Ezzel sok idő elmegy. Foglalkozni kell a vidámsággal is és a megmaradt szeretteidre is kell sok időt szánni, amíg még lehet.

De mint mindig, semmi sem tart örökké... Semmi....

Na innen kezdődik madj drága történetem :)