Tényleg Szerelem? (Levi x Oc)

2.rész- Üdvözlet a Föld Alatti Városban

!Káromkodások lesznek a részben!

Mikor reggel kinyitottam a szememet még alig volt napkelte. Mivel hamarosan úgy is mennem kell a küldetésemre, így nem feküdtem vissza, hanem mentem megmosakodni, utána reggelizni. Még a ruhát nem kaptam meg, így csak egy laza póló és nadrág volt rajtam.  Miközben haladtam úti célom felé összefutottam Mérával. 

-Jó reggelt! Ideges vagy Zsuzsa?

-Jó reggelt! Őszintén szólva nem, inkább izgatott vagyok. Még sosem jártam a Föld Alatti városban, mindig is meg akartam nézni. Egyébként meg ha harcra kerülne sor, akkor meg nem aggódok. 

-Na ja, te két másodperc alatt úgy meg tudsz dobni valakit, hogy az nem kel fel. Egyébként engem annyira nem vonz a város. Mármint, maga a város biztos érdekes, de nem szeretem nézni, ahogy az emberek szenvednek. Ott lent rosszabb a helyzet mint itt. 

-Tudom, én se szeretem nézni. Nagyon sajnálom őket, de nem tehetünk semmit. Mi is hátrányos helyzetben vagyunk. Ha a titánok nem lennének, akkor nekik sem kéne ott lent élniük. - már elértük az ebédlőt és mindketten megkaptuk a reggeli adagunkat. Miután leültünk folytattam.- Egyébként meg hallottam, hogy néha kapnak rengeteg segítséget. 

-Legalább... 

Közben elfogyasztottuk a reggelinket és még beszélgettünk. Reggeli után mentem vissza az irodámba, hogy felkészüljek a küldetésre. Oda mentem az egyik szekrényemhez, ahol a fegyvereimet tárolom. Mindenféleképpen csak egy vagy két fegyvert viszek magammal, amit jól el tudok rejteni. Civilként kell viselkednem, nem lehet jól látható fegyverem. Miközben a szekrényem előtt álltam, hogy válasszak fegyvert, közben kopogtattak.

-Szabad!- majd az ajtó irányába néztem.

-Jó reggelt! Meghoztam a ruhádat.- tette le Erwin az ágyra a piszkos és szakadt szövetdarabokat.- Lassan készülj el. Hamar le kell érned, bármikor felbukkanhatnak. 

-Rendben, nemsokára készen leszek.- majd ki is ment. Fegyvert majd akkor választok, miután felöltöztem, úgy jobban tudok dönteni. Volt egy szakad hosszujjú és hozzá egy mellény is. A nadrág körülbelül a térdemig ért, így arra gondoltam, hogy egy hosszabb szárú kopottabb csizmát veszek fel. Az anyagok felvétele után a tükör elé álltam, hogy egy laza lófarokba kössem a hajamat és egy kicsit összeborzoltam az összhatás kedvéért. 

Ismét visszaértem a szekrényemhez, hogy válasszak fegyvert. Megpillantottam az egyik legkisebb késemet, ami lehet nem túl fenyegető, de borotva éles.  Úgy gondoltam, hogy a mellényem belső sebébe teszem, hisz alig látszik ki és ha harca kerülne sor, akkor simán elő tudom kapni. Még egy kést kivettem a szekrényből és azt a csizmám belsejébe dugtam. Most már készen állok.

Kint Erwin és Méra várt rám, közben kihozták az én lovamat is felnyergelve. Méra közölte velem, hogy nem fog csak úgy elengedni engem, így ő is elkísér engem. Húsz perc lovaglás megérkeztünk a város bejáratához és néhány rendőr már ott tartózkodott. A lényeg az volt, hogy én egy eldugottabb bejáraton megyek le, mert eléggé feltűnő az, ha valaki egy rendőr társaságával érkezik meg. Mivel minél hamarabb el kell őket kapnunk, így addig maradok lent, ameddig ki nem elemeztem őket. Utána vissza kell sietnem, hogy megbeszéljük a rajtaütést. Mielőtt még indultam volna Erwin félrehívott.

-Zsuzsanna, mindenféleképpen vigyázz magadra és légy óvatos.- majd mindkét kezét a vállaimra tette. Én csak elmosolyodtam és bólintottam. Mindig el szokta ezeket mondani, ha küldetésre megyek vagy felfedező útra. Még Mérát megöleltem, majd az egyik rendőr lekísért. Kicsit kacskaringós és sötét volt az út, de viszonylag hamar leérkeztünk. Neki azonnal el kellett tűnnie a közelemből, én meg hamar elvegyültem a tömegben