Tényleg Szerelem? (Levi x Oc)

1.rész- Tervezés

Erwint a bíróságra el kellett kísérnem. Egy ügyön dolgozik a Katonai Rendőrség, csak nem igazán megy nekik a dolog, így a mi segítségünket kérik. Ennyit tudtam meg. Az ügyről nem sokat tudok. Annyi meg van, hogy három bandita a Föld Alatti városban mindent felbolygat és ennyi.

A lovam felszerelését ellenőriztem, mikor kijött a bácsikám a bíróságról. Kíváncsian kérdeztem, hogy mi volt, de csak azt felelte, hogy a bázison tanácsot fogunk tartani, ami az ügyről fog szólni. Hátasainkat eloldoztuk és elvezettük őket az épülettől. Ám hirtelen megláttam egy gazdagabb személyt, aki szintén a bíróságról jött ki és a hintójába ült bele. Erwin már a lován ült, mikor szólított, de még mindig a hintót néztem, ami szép lassan elment. Nekem valami itt nem stimmel. Végül én is felszálltam a lovamra és elindultunk a bázisra.

Már az erdőben lovagoltunk és amíg még odaérünk én kihúztam a lábamat a kengyelből és a lovam nyakára hajoltam.

- Egyébként jól megy a harc a tőrökkel?- kérdezte Erwin és utalt a hátamra csatolt hüvelyekre. Ezeket a tőröket a születésnapomra kaptam tőle. Állítólag édesapámé volt és nagyon jól harcolt vele.

-Még gyakorolnom kell, de sokkal jobban tudom már használni, mint egy hónappal ezelőtt. Akkor még számomra furcsa volt a rövid penge, de mostanra a kedvenc fegyvereim közé tartoznak.- majd elővettem az egyiket, hogy megcsodáljam a kristálytiszta pengét.

-Hamarosan minden fegyverrel tökéletesen fogsz bánni, ha így folytatod.- mosolygott rám. - Tényleg, hány fegyver is maradt még hátra?

- Van még a pöröly, amit még nem próbáltam, illetve a lándzsa. Más fegyver most így hirtelen nem ugrik be. - erre halkan felnevetett. 

Szeretem, ha sok fegyverrel tudok bánni, így bármilyen helyzetre is készen fogok állni.

Miután megérkeztünk a lovakat az egyik katonára bíztuk, majd néhány perccel később már a tanács teremben foglaltunk helyet. Természetesen én Méra mellet ültem. Hanji velünk szemben ült és jelen voltak  még egy páran, akik ide tudtak érni.

-Barátaim.- állt fel Erwin.- Mint tudjátok azért kellett elmennem a bíróságra, mert tőlünk kérnek segítséget. A Katonai Rendőrség nem bír el három tolvajjal a föld alatti városban. Azt mondják nagyon jól használják a 3D manőver felszerelést, nem tudják őket elkapni anélkül, hogy valaki ne sérüljön meg. A civilek ott így is nyomorban élnek és ha rossz mozdulatot tesznek, akkor valaki életébe is kerülhet. Minket kértek meg, hogy tegyünk valamit. Kettő választási lehetőséget adtak nekünk. Az egyik, hogy csoportosan támadunk, ami feltűnő és mivel a technikáik ismeretlenek számunkra, így könnyen elbukhatjuk. A másik lehetőségünk az, hogy az egyik katonánkat leküldjük kémkedni. Meg kell tudnunk, hogy milyen jól használják a manőver felszerelést és milyen a technikájuk. Ti melyik választási lehetőséget választanátok?

-Nekünk mi hasznunk lenne abból, ha elfogjuk őket?- kérdezte Méra teljesen jogosan. ugye bár nem vagyunk  a rendőrséggel puszi pajtások.

- Mivel segítünk nekik, így a bíró úgy határozta, hogy nem kell azonnal a rendőrségnek átadnunk őket, hanem csatlakozhatnak hozzánk a titánok elleni harcban.- felelte nagybátyám.

-Erwin, én nem támogatom, hogy bűnözök jöjjenek ide. Álmunkban simán ránk támadhatnak.- szólaltam meg már én is.

-Zsuzsanna, biztosíthatlak arról, hogy nem lesz baj. Nem hiszem, hogy hosszú kínzást és halált akarnak. Nem fogják kegyelmezni őket. Egyébként is, ha tényleg nagyon jól használják a manőver felszerelést, akkor erős emberek fognak hozzánk jutni. Jobb, ha kevesebb az áldozat. Ha még is próbálkoznak valamivel, azonnal átadjuk őket a rendőrségnek.

Igaza van. Kellettek az erős katonák és ha kedves az életük, akkor hozzánk kerülnek és nem tesznek semmi rosszat.

-Rendben. Ha a személyekről van bármiféle információ, akkor azt szeretném elkérni. Én lemegyek.- feleltem.

-Biztos vagy benne?- kérdezte Erwin.

-Igen, biztos. A másik, hogy a csoportos támadás valóban bukta lenne és ahogy látom nem sokan marakodnak azért, hogy lemehessenek. 

-Rendben. Valakinek ellenvetés, kérdés vagy ötlet?- nem felelt senki, így a tanácsnak vége volt.

Mérával és Hanjival elmentünk megebédelni, közben a küldetésről beszéltünk. Mindig is kibeszéltük ezeket, hogy miért fontos és mire kell odafigyelni.

Ebédelés után én és Erwin elmentünk  a Katonai Rendőrséghez, hogy minden fontos dolgot most megbeszéljünk és amennyi adatuk van a tolvajokról azt megkapjam. Nile Dawk nem igazán nézte jó szemmel, hogy egy 18 éves lány megy le információkat gyűjteni. 

-Legyen. Holnap kora reggel leküldjük a városba. Mi is készen fogunk állni, ha esetleg segítségre szorulna. Hamarosan itt lesz minden információ a tolvajokról. A ruhád holnap reggelre a bázisotokon lesz. Zsuzsannának el kell vegyülnie.- majd Nile Erwinről rám nézett. Megajándékoztam egy gúnyos mosollyal. Erre csak összébb húzta a szemöldökét. Az egyik katona belépett néhány papírral, amelyet Nilenak adott, majd nekem. Nem volt túlságosan sok információ róluk, de a semminél jobb.

Vissza mentünk a bázisunkra. Vacsora előtt a papírokat olvastam. Annyi van leírva, hogy nagyon gyorsak, rengeteget loptak és sok sérülést okoztak már embereknek. Különböző mély de rövid vágásokról írtak az áldozatok. Akkor valószínűleg nincs kardjuk a manőver felszereléshez, tehát késük van. Viszont az egyik papírnak több figyelmet szenteltem, mint a többinek. Az egyik tolvajról van szó, amely a legkönyörtelenebb. Eléggé hírhedt a Föld Alatti városban, mert gyerek kora óta részt vett rengeteg verekedésben és már akkor is lopott. Egy embert fél holtra vert. Sosem tudták elkapni, ha még is könnyű szerrel kiszökött, akár milyen jól elzárták és elvitték....

Ez érdekes információ. Akkor miét választanának minket, ha az egyik simán kiszökik és viszi a társait? Ezt észben tartom. Addig nem szólok senkinek, majd minden ki fog derülni. 

Miután átnéztem a lapokat, elmentem vacsorázni és a csajokkal beszélgettem még egy kicsit. Elmondtam nekik egy-két kisebb információt, majd mindannyian vissza mentünk az irodánkba. Megmosakodtam, majd el tettem magam holnapra. Kíváncsi vagyok milyen lesz. 

Készülj föld alatti város, mert jövök...