Hurts |H.S|

1.rész

(2012.december 31.)

Mikor először találkoztunk emlékszem tél volt, szilveszter éjjszaka és alig tudtam levenni a szemem róla. Karizmatikus volt és magával ragadó. Az ajtón belépve végipásztázta az egész házat amit Kanye West hangja töltött meg és minden szempár azonnal rátapadt.

- Kit nézel annyira Willa?- Lousi kiváncsiskodva, kissé már becsiccsentve hátrafordult. - Ohh Harry! - visszafordult és rámkacsintott - ő hozzánk tartozik.

Elpirulva, de elnevettem magam, kislányos zavaromban pedi nagyot kortyoltam boromból. Lesütöttem a szemem Louis magas hangját hallva ahogy neki kiált, hogy itt vagyunk. Szívószálamat rágcsálva néztem fel rá mikor odeért társaságunkhoz, Lou sejtelmes mosolyát elnézve ő lehetett az akiről annyit beszélt nekem. Rajtam és Melodyn kívül mindenki ismerte.

- Sziasztok.- lazán intett egyet majd lezuhant Carrie mellé két pusziva üdvözölve. Az amúgyis szűk ruhám hirtelen a megengedettnél is több levegőt taszított ki belőlem és éreztem ahogy testem minden részét átjárta a forróság mikor felénk fordult egy órási mosoly kíséretében. Uram segíts meg. Olyan csodás mosolya volt, mint amit csak a címlapokon látsz azt gondolva biztosan csak retus az egész mert lehetetlen, hogy valakinek  ilyen ragyogó arca legyen. A szeméről nem is beszélve.
- Hazz, ő itt Melody - mutatott szőkehajú barátnőmre Lou - és Willow -majd rám.
- Örülök, hogy találoztunk.- talán az ordító zene tette vagy a fülemben dobogó szívem, nem tudom, de alig hallottam mit is mondanak.

Az estém további része képszakadások sorozata volt. A következő amire emlékszem, hogy Niall egy újabb kört hoz ami az éjjszaka folyamán fogalmam sem volt hányadik lehetett. Az ajkaim már bizseregtek a mosdóba menetel pedig koránt sem bizonyult egyszerű dolognak. Még is arra tisztán emlékszem, hogy Harryvel mennyire jól éreztem magam. Megállás nélkül beszélgettünk.

A társaságunk kint ült a kerti pagodában,a következő emlékkép ez volt, de még így se hallottuk tökéletesen egymást a zene miatt. Nem maradtunk sokan, Zayn és Nina leléptek tíz körül, hivatalosak voltak egy másik buliba is. Louis egy ideje eltűnt valami ismeretlen lánnyal a szemöldökét pajkosan húzogatva, újabb áldozatát vizslatva.

- Melody! Hol van Melody?- felpattantam barátnőmet keresve. Hült helyét találtam, de muszáj volt megtalálnom. A kedvenc számom első dallamai átjárták egész testem és lehetetlennek tartottam, hogy erre a számra kint üljek.

- Előbb lépett le Jerel. Még mondtad is neki, hogy csak óvatosan!- Niall hangosan felnevett. Basszus.

- Nekem erre be kell mennem táncolni! Melody!- elkiáltottam magam ismét, nem mintha egy méteres távolságnál tovább lehetett volna hallani bármit is amit mondtunk.

- Én bemegyek veled, ha ennyire szereted ezt a számot - állt fel Harry kissé dölöngélve, mindannyian sokat ittunk aznap este.

- Akkor gyere - karon ragadva behúztam a tömegbe egyenesen a táncoló emberek közé és átadtam magam a zenének.

Azon az estén minden kiesett Harry kezein kívűl amik derekamra csúsztak és arra ahogy a szemembe nézett mielőtt 'boldog újévet' kívánt volna mikor éjjfélt ütött az óra. Az ajkai érintését pedig ha akartam volna se lettem volna képes elfelejteni.

Ha előre tudom, hogy a dolgok hogyan fognak alakulni kettőnk között, hogy milyen nehéz lesz, azt hiszem akkor se cselekedtem volna másképp. Mert azon a télen elkezdődött valami káprázatos amit senki mással nem akartam volna megélni.