Hurts |H.S|

3.rész

(2013. április 12.)

- Kicsit mintha vontatott lenne - a tollam végét rágcsálva erősen az előttem lévő lapra koncentráltam. Járt az agyam vajon mivel lehetne feldobni a dalszöveget.

- Te vagy a vonatott...- Harry sértődötten felhúzta az orrát és úgy szürcsölt bele a teájába, hogy a másik iranyba fordult.

- Ugyan Harry, te kérted a segítsegem! - gyerekes viselkedésén csak nevetni tudtam, egyszerűen lehetetlen volt őt komolyan venni.

- Igen, mert az NYU-ra jársz! Még szép,hogy kikérem a véleményed! - keresztbefonta maga előtt a kezeit - de a barátom vagy, és kötelességed azt mondani, hogy ez egy csodálatos dalszöveg.

Elrántotta előlem a lapot amin a szinte olvashatatlan kézírása volt. Mondhatni macskakaparás. Látszott, hogy mennyire sietett és mennyire nem volt tudatában annak amit leír. Harry tehetséges volt. Igazán jó dalokat írt, és ezt egyre többen kezdték felismerni, ő még is borzasztó kritikus volt magával. Volt egy dossziéja amibe mániákusan gyűjtötte az irományait, a legtöbbjét viszont én se láthattam.

- Azért vagyok a barátod, hogy megmondjam az igazat. - mosolyogva visszahúztam magam elé a lapot. - És amúgy, ez egy csodálatos dalszöveg.

Sunyin felpillantott rám a száját mosolyra húzva. Hangosan közelebb csattogtatta a székét, úgy, hogy még az is meghallja, hogy mit csinál aki a kávézó másik végében ült.

- Hallgatlak - bugyuta vigyor kíséretében rebegtette rám hosszú pilláit. A közelsége képes volt pillanatok alatt zavarba hozni a tudta nélkül. Igyekeztem kizárni ezt az érzést, egy jó barátként tekinteni rá akivel volt egy kisebb hibám. Nem mintha ez olyan könnyű lett volna.

- Hmm jó. Szerintem ezt duóban kéne énekelni, egy fiú meg egy lány. - odaírtam mindegyik strófa mellé, hogy melyiket melyik nemnek kéne énekelni és hol együtt. - Nem tudom, hogy kinek írod vagy, hogy mennyire megoldható de így nagyon király lenne. Szerintem.

Tenyerembe támasztottam a fejem belemerülve Harry bámulásába. Göndör haja belelógott szemébe, gondolkozás közben pedig folyton csak hátra tűrögette mint egy ideges kislány.

- Szülinapodra esküszom hajcsattot kapsz Harry! - képtelen voltam visszafolytani a nevetésem dühös arcát elnézve.

- Nagyon vicces vagy Willow! Komolyan. - hozzám vágta a tollát de időben elkaptam - Az az egy szerencséd, hogy jó az ötleted!

- Igen tudom, köszönöm! - felálltam a poharamat megragadva egy újabb kör sütőtökös kávét reményében - És szívesen.

(2013.április.18)

A tavasz közepén járva a Central Park virágba borult. Mindent a virágzó fák édes illata töltött meg, ahogy a jó időnek köszönhetően ellepték az emberek a zöld területet. Szerettem ide kijárni és figyelni az embereket. Néha, saját történetet találtam ki nekik vagy egy kitalált nevet így ütve el az időmet. Imádtam a madarakat etetni vagy a tó körül futni járni, a park közepén lévő hatalmas fa alatt nyáladzó szerelmes könyveket olvasni. Ezek a dolgok mind olyanok voltak amiket a szabad időmben csináltam. Sokszor csak egyedül jöttem ide de gyakran, főleg mostanában Harry is csatlakozott hozzám. Hetente háromszor reggel együtt jártunk futni és azon kaptam, hogy a fa nem csak az én kedvenc helyem lett.
Így miután egy hétig nem voltam otthon, alig vártam, hogy reggel Harryvel menjek futni. Tegnap délután értem vissza LA-ből és azóta üzenetekkel bombáztam, hívogattam de semmi életjelet nem adott maga felől. Még is, valami oknál fogva én ott álltam a szokott helyünknél reggel 6kor arra várva, hogy Harry a sarkon befordulva megjelenjen. De nem tette. Így egyedül mentem futni.