Hurts |H.S|

2.rész

(2013.április 5.)

Életem klisés eseményei közé sorolhattam  viszonzatlan szerelmem Harry iránt. Ha pedig ez nem lenne eléggé kiábrándító, legjobb barátok lettünk. Hónapokon keresztül tévhitben életem, hogy ő is tisztán emlékszik a közöttünk történtekre, de rá kellett jönnöm nem csak nekem voltak sötét foltok arról az éjszakáról. Bármennyire is fájt beismernem magamnak, szeretni Harryt olyan volt mint a szivárvány végén az aranyat keresni. Egyszerre izgalmas és csodálatos, de a végén mindig rá kell jönnie az embernek, hogy ez csak egy mese.

A fodrász erősen húzta a hajam miközben a sminkes próbálta eltünteti a bőrhibáimat. A hasam korgását elnyomta a két férfi hangos, affektáló beszéde én pedig minden erőmet igyekeztem a telefonomra összpontosítani. Reggel hat óta fotóztunk az óra lassan delet mutatott és utoljára otthon ettem. A svéd asztal pedig nem tartozott a legjobbak közé. Négy másik lány ült mellettem kávét szorongatva és egészen idáig hallottam ahogy számolják vissza a perceket. Szerettem a munkám, élveztem minden ami vele járt de borzasztó kimerítő volt.

Harry: Ma mikor végzel?
Willow: délután 2 fele. Miért?
Harry: Találkozzunk a Carlosba. Hívj ha végeztél.
Willow: Okés.

Úgy tettem ahogy kérte. Amint kiestem a stúdió ajtaján tárcsáztam Harry számát. A fotózás elnyúlt és csak remélni mertem, hogy Hazz nem várt rám régóta. A Carlos Brooklyn másik felében volt és taxit fogni a csúcsforgalomban sosem volt az erősségem.

Megszokott helyünkön ült sültkrumplit rágcsálva a hasam legnagyobb vesztére. Valószínűleg a fél étterem felém fordult olyan hangosan kordult meg.

- Szia - lehuppantam vele szembe mire ijedten felkapta fejét.

- Willy! Szia! - óriási mosoly jelent meg arcán,felém tolta tányérját felkínálva a maradékot. Megráztam fejem és visszatoltam elé szúrós tekintete kíséretében.
- Azt hiszem salátát eszek.- intettem a pincérnek. Annyit jártunk ide Louisékkal tavaly nyár óta, hogy a pincérek rögvest tudták melyikünk mit eszik.

- Jólvan. De azért tudd, hogy nem mindenkinek ajánlom fel a sültkrumplim utolsó darabjait!- sértődötten felhúzta az orrát ami miatt valami okból kifolyólag még vonzóbbnak találtam.

- Tudom, Harry - elnevettem magam kisfiús viselkedése láttán. Fülem mögé tűrtem pár kósza tincset amik kiestek a copfomból.

- Szeretném ha ennél rendesen, jó?Csak egy falatot..- elhúzta a szó végét nagy szemeket meresztve rám. Elkezdett repülőzni az étellel, mintha óvodás lennék, brümmögött mellé teljesen bolondnak nézetve minket az étteremben.

- Harry. Kérlek, fejezd be - kitakartam kezemmel arcát, hangosan felnevettem de még véletlenül se akartam szemkontaktust létesíteni vele - Oh nézd itt is van a salátám! - jóízűen bekaptam egy falatot mire felhorkantott.

- Megjegyeztem Kent - alaposan beletunkolta a ketchupa az utolsó falat krumpliját miután meglóbálta előttem majd látványosan megrágta végül jóllakott óvodás módjára hátradőlt engem figyelve.

- Ne nézz evés közbe. Tudod, hogy utálom - morcosan felnéztem rá. Önelégült arca mindent elárult.

- Igen, tudom. Egyed csak a salátád Kent.

(2013. április 8.)

- Harry? Haló! Nem hallak rendesen! Hol vagy? - csípőmmel belöktem a bejárati ajtót erősen a fülemhez szorítva a telefont a vállam segítségével - Micsoda? - Mama ilyedten rezzent össze a kanapén olvasva, olyan hangsan kellett beszélnem, hogy Harry bármit is halljon abból amit mondani próbálok neki.