Ki mint vet...

"GYILKOSOK!"

Az angyal figyelemmel követte a lányegylet tevékenységeit is, aminek Katie is a tagja volt. Nem tetszett neki, hogy annak ellenére, hogy megöltek egy fiatal lányt úgy élnek mintha mi sem történt volna. Jó ideje gondolkozott azon, hogy tudná őket egy kicsit jobb útra terelni. Gondolat menetét Lüci megjelenése szakította félbe, aki telefonnal a fülén sétált oda a kis társasághoz, majd rövid idő múlva letette a telefont és vett egy mély levegőt ahogy a tagokhoz fordult.

- Csajok! Ma 5 órakor a nagy hídnál találkozunk Amelia-val. - a tagok erre nagy örömködésben törtek ki, de az angyal nem értette minek köszönhető ez a nagy ujjongás. Talán az említett lány egy rég nem látott csapattaguk lehet?

*

Fél órával a megbeszélt idő előtt elindult a csapat. Nem kellett a nagy hídig sétálniuk túl sokat, hisz a lakótelep végében található volt a híd, melyet egyáltalán nem is lehetne nagynak sem mondani, egy patak felett vezetett át, ami egy régi lakatlan éttermet vett körül. A környék tele volt roskadozó fákkal amiket kivágásra ítélt az önkormányzat, minden tele volt kövekkel és kivágott fa darabokkal. Az egyik fát viszont nem vágták ki teljesen, a munkások otthagyták félig kivágott törzzsel, ez még a buta ember számára is nyilvánvaló, hogy balesetveszélyes. A lányok ezt látván megtorpantak, mire Lüci csak csípőre tette a kezét és hátranézett a tagokra.

- Na mi van? Betojtatok? - szólt flegmán - Gyerünk tovább! - vigyorodott el.

A banda a főnök kérésének eleget téve - ám nem szívesen - folytatta útját a híd irányába. Egy perc se telhetett el mire reccsenést hallottak, és a hang irányába kapva fejüket mindannyian elfehéredve, földbegyökerezett lábbal álltak és nézték tehetetlenül a dőlő vaskos, öreg fűzfát. 

A fa a csapat elé dőlt és nem rájuk, ami nagy szerencse volt. Dermedten néztek hol egymásra hol pedig a fára. Lüci valamiért közelebb sétált a kidőlt rönkhöz, amire valami rengetegszer vel volt vésve. Közel sem kellett hajolnia ahhoz, hogy tisztán elolvassa a feliratot : "GYILKOSOK!" A tagok vezetőjük mellé állva olvasták el a szöveget, amitől mindannyikban meghűlt a vér. 

Az angyal figyelemmel kísérve a jelenetet úgy gondolta, hogy talán ezzel a tettel egy kicsit jobb irányba tudja majd terelni a társaságot. Reménykedett, hogy becsületesebben élnek majd, és elmesélik az illetékes személyeknek mi is történt valójában azon az estén. Úgy gondolta elvégezte a feladatát, így tovább állt.