Ki mint vet...

Miért?!

Anne-t közel egy éve gyilkolta meg egy lányegylet, aminek nem lehetett tagja, mert a többi lány nem szerette, kiközösítette őt. Nem tartották maguk közé valónak, mitöbb flúgosnak, elmeroggyant libának tartották, amiért hitt a természetfeletti dolgokban, nem volt gazdag sem, mint ők, és nem volt az a plasztik liba. A gyilkosokat sohasem találták meg, így az ügyet lezárták, mint öngyilkosság. 

Halála után Anne angyalként tért vissza, emlékek nélkül egy feladattal. Vigyáznia kellett a lányegylet egyik tagjára, akinek nem tetszett amit tettek vele, Katie-re. Amikor, már úgy gondolta visszatérhet a mennybe, mert segített azokat a lányokat egy kicsit jobb útra terelni szembetalálkozott azzal aki az egész "beavatás" ötletgazdája volt, azzal aki megölte őt. Alison Amalie Lose-al, azonban mikor visszatértek az emlékei, elhatalmasodott rajta a bosszúvágy és elégtételt vett halála miatt. Meggyilkolat Alison-t.

*

Anne már ott ácsorgott a fehér vaskapu előtt, várva arra hogy beengedjék. Sebei mintha nem is lettek volna, begyógyultak, ruhájáról a vér pedig eltűnt. Unottan ült lábát lógatva egy felhőn, ami úgy nézett ki mint egy pad, majd megállt mellette egy másik angyal.

- Szóval mehetek? - kérdezte Anne hatalmas mosollyal az arcán, mira a másik csak egy levegőt vett. 

- Elkövettél egy hatalmas hibát Anne.- majd leült mellé a padra, így arcát jobban lehetett látni. Narancs-vörös haja volt, racán egy enyhe rózsaszín pír, ami arcát még kedvesebbé tette , ám smaragdzöld szemei szomorúságot tükröztek ahogy ránézett a másikra.

- Mit csináltam? - hűlt el az angyalpalánta.

- Isten gyermekéből a Sátán lánya lettél. - válaszolta tömör egyszerűséggel neki.

- De... hogy? - kérdezte elcsukló hanggal a lány.

- Alison-t nem lett volna szabad megölnöd! Amit tettél, az nem angyalhoz méltó dolog. Mi megbocsájtunk, szeretünk minden egyes lényt, még akkor is ha rosszat követett el. Te nem csak egy életet vettél el, olyan lény életét is elvetted, aki nem tehetett semmiről. Egy tiszta lényét. - fejezte be a mondandóját, immár a lábát bámulva.

- Ezt... nem ... - makogta értetlenül, amit a másik is látott.

- Tudod te is, hogy mire gondolok, de nem mered magadnak bevallani Anne. Alison gyermeket várt. - adta meg a választ, és mondta ki hangosan azt, amit a lány is gondolt. - Sajnálom, drágám. - mondta együttérzően, és még utoljára megölelte a lányt, akit lassan fekete köd burkolt be így lerántva őt a kárhozat földjére.