Maffiák fogságában

Első

- Na, kicsi lány! Mit hallottál?

A két gyilkos fülkéjében ülök, egy székhez kötözve. Most engem faggatnak, úgy mint az öreget és ettől kiráz a hideg. Rögtön kitalálták, hogy nem kifele igyekeztem, és feltételezték (helyesen), hogy régebb óta figyeltem az eseményeket. Rettentően féltem. Azt hogy láttam, ahogy megölik a férfit nem mondhattam, hiszen abban a pillanatban végem lett volna. Ahogy szemügyre vettem a két férfit, az öregebb a másik apja lehetett. Övébe tűzve felfedeztem, a még mindig véres kést, mire hányingerem támadt. Mit mondjak? Ha hazudok, azért szúrnak le, ha nem akkor meg azért. Kétségbeesetten igyekeztem visszaemlékezni a két férfi legutóbbi szóváltására, ami igen nehéz volt, tekintve, hogy mindkettő dühösen méregetett és amelyik pillanatra vissza kéne emlékeznem, abba éppen nem voltam jelen lelkileg.

- Nem sokat, - dadogtam - épp a mosdóba igyekeztem és levertem valamit.

- Ne játszadozz velünk! Mit hallottál?!

- Hát, valami olyasmit, hogy végre megvan a pontos hely...

- Hazudsz!

Ebben a pillanatban, egy testes férfi törte be az ajtót, és abban a pillanatban agyonlőtte a két férfit, mire felsikoltottam.
Legnagyobb döbbenetemre a kalauz volt a lövöldöző (legalábbis az egyenruha szerint).
Bejött a fülkébe, majd mögötte még két másik. Láthatóan ő volt a főnök. Rám mutatott.

- Vigyétek!

A két férfi elvágta a köteleket, amivel a székhez voltam rögzítve, helyette egy másikat kötöttek hátul a csuklómra.

Elvezettek az ajtóhoz ahol kidobták a két hullát, amitől kirázott a hideg.

- A cuccokat majd én elintézem, senkinek sem fog feltűnni hogy nincsenek itt. A telepen találkozunk. Csak lassítani fogunk.

Mi van?!
A két férfi szorosan tartotta a karom a nyitott ajtóban állva. Hamarosan lassulni kezdett a vonat és megjelent egy kipárnázott platójú terepjáró. A vonattal azonos sebességgel haladt, közvetlenül az ajtó előtt. Először a  jobb oldalamon álló ugrott át, a másik pedig a karjába vett és úgy ugrot. A kipárnázott talajon megbillentünk és kis híján leestünk.
A terepjáró elkanyarodott a vonat mellől és nekivágott a végtelennek.
Fogalmam se volt mit akarna tőlem ennyire. A másik kettő érdeklődését még megértem, de ezek? Egyáltalán miért nem lőttek le rögtön engem is? És most hova visznek? Jó kérdések..

Nagyjából egy órányi utazás után megálltunk. Egy kisebb hegy tetején voltunk egy barlang szerű nyílás előtt. Két testőröm leszállított majd rögtön megragadtak két oldalról és bevezettek a bányaszerű üregbe a sofőr után. Már kezdett hajnalodni, de a barlangban csak a bányalámpák adtak fényt. Átmentünk még pár ajtón, végül egy pici helységben megálltunk, amiben, a közepén lévő oszlopon kívül nem volt más. Ajaj.

kikötöttek az oszlophoz, majd kimentek és becsukták az ajtót. Ez rosszabb volt mint amikor még fogtak; egyedül a sötétben.

- Szióka kislány!

Aha. Szóval nem egyedül. Pánikolok! Itt vagyok egy oszlophoz kötve a sötétben egy idegen férfival. Mik is szoktak így kezdődni?

- Ha jól tudom te Katie Sunders vagy, 18 éves és a nénikédhez igyekeztél, amikor szemtanúja voltál egy akciónak.

Na ez nagyon durva! Eleve feláll a szőr a hátamon a helyzettől, de amiket mond! Ráadásul a hangból ítélve körülöttem köröz...

- Nyilván sok mindent nem értesz, de mindjárt megmagyarázom.

Nem biztos hogy akarom...

- A férfi akit faggattak Hans Wilson, a faggatói pedig Jhosep McCarthy és Jimi McCarthy Junior (:D), Jhosep fia. A McCarthyk elintézője Bill Holmesés a két segédje. Mint bizonyára tudod az egész világon több különálló maffia csoport van. Te három különböző csoport összecsapását láthattad. Az egyikbe Hans tartozik, akinek a csoportja tudomást szerzett egy igen értékes valami kilétéről. Egy másik csoport megbízta a McCarthykat, hogy szerezzék meg ennek a valaminek a koordinátáit. És itt jön a harmadik csoport, a miénk. A vonat az én ellenőrzésem alatt áll, mindenhol kamerázva van, így lefigyeltük a faggatózásukat. Eredetileg mi is ugyan azt akartuk a két McCarthyvel, amit ők csináltak a jó öreg Hansal, de itt jöttél te képbe. Egyszerűbb volt őket elintézni mint évekig, vagy kitudja meddig faggatni őket. Ők nem olyan könnyű esetek mint Hans, mi is sokszor szedtünk ki belőle információkat, nem volt a legjobb bandavezér.

- Tehát. Tudjuk, hogy te hallottad a pontos helyet, felesleges tagadnod. A te dolgod, hogy szépen elvezetsz oda minket. Amennyiben szépen közreműködsz, biztosíthatom, hogy nem esik bántódásod.

Az utolsó mondatnál, már a nyakamon éreztem a lehelletét. Szóval, egy maffia vezér azt kéri, hogy vezessem el őket egy amerikai rejtekhelyen lévő valamihez és cserébe azt ajánlja, hogy nem bánt...vagy csak hogy nem öl meg.

- Nos, azt hiszem, én elég őszinte voltam veled, sőt túlzottan is. Azt hiszem elvárhatom, hogy szépen elmond a hlyet és elvezess oda.

Borzasztóan féltem, de muszály volt megkérdeznem.

- Miért nem elég az, hogyha megomdom a pontos helyet?

Élesen felnevetett.

- Hiszen akkor bármit mondhatnál, mi elengednék, odamennénk és nem találnánk semmit.

Jogos.

- Ja, és ha nem mondtam volna még, amennyiben elviszel minket valhova és kiderül hogy nincs ott, abban az esetben rólad saját kezüleg fogok gondoskodni.

Olyan nyuglommal mondta, hogy megfagyott az ereimben a vér. Ez nem igazság! A Hansék bandája simán kitalálhatja, hogy a kincsükre fáj a foga egy másik bandának és akkor egyszerűen elviszik onnan és én semmivel sem tudom bizonyítani hogy jó helyre vezettem őket!

- Nos?

- Mi a neved?

Ismét felnevetett.

- Ha tudod a nevemet szívesebben odavezetsz? De legyen. A nevem Shark Killer. ( cápa gyilkos)