Maffiák fogságában

Prolóus

Minden úgy kezdődött, hogy, a nyáriszünetre meghívott a nénikém Albániába.
Katie Sunders vagyok, 18 éves, most végeztem a gimiben. Az éretségim jól sikerült, de meg is dolgoztam érte. Ezért is engedtek el a szüleim.

Most éppen a vonaton ülök, a Montenegró-Albán határon. Körülöttem mindenki alszik. Én nem tudok elaludni, de most leteszem a könyvet. Érzem hogy nagyon ki kell mennem, ezért kikászálódok az ágyból és kisietek a sötét folyosóra. Fél álomban tapogatózok a mosdó irányába, a villanyt nem kapcsolom fel.
Egyszer csak elfolytott nyögést hallok; a folyosó végén három alakot pillantok meg. Az ablak előtt állnak, így ki tudom venni, hogy mindegyik férfi és kettő fogva tartja a harmadikat; valószínűleg ő nyögött. Az egész folyosó olyan csendes, hogy bár elég messze vagyok tőlük, folytott hangú beszédük minden szavát tisztán hallom.

- Utoljára kérdem szépen, Hans! Hol van?!

- Fogalmam sincs miről beszél.

- Háromig számolok, ha addig nem mondja el kicsit megszúrom ezzel.

Egy kést láttam kirajzolódni a beszélő kezében. A párbeszéd hallatán sikoltozva akartam visszafutni a fülkémbe, de valószínüleg, ha megtudják, hogy megláttam őket az öreg sorsára jutnék én is. Az ugyanis nem felelt a másik kettő kérdésére, így azok jó párszor belédöfték a kést. Az öklömet a számba gyömöszöltem, hogy ne sikítsak. Még jó hogy sötét van, mert nem bírom a vér látványát. Kétségbeesetten hallgattam az öreg Hans egyre halkuló nyögéseit és még mindíg mozdulatlanul álltam a sötét folyosó közepén. Csak fel ne kapcsolják a villanyt! Bár láthatóan ez meg sem fordult a fejükben.

- Renben, inkább öljenek meg!

- Ezzel most szivességet tennénk, szóval amint elmondja a relytekhelyet, megszabadítjuk a szevedéseitől.

- Soha!

- Nos, én nem akarom ezt tenni, de a lánya itt ül megkötözve a fülkénkben, és amennyiben nem árulja el, a szeme láttára fogjuk megölni.

- Csak blöfföltök.

- Ó igazán? Jimi a hangfelvételt.

Telefonról játszott, szokolrádiósan recsegő hang tört a csenbe.

- Apa! Apa kérlek! Segíts!

- Abigél! Eressze el a lányomat!

- Örömmel, uram, amint megjelöli a helyet.

- Dél Amerika, Argentína, Bermejo hegység....ahhh...

Megadták neki a kegyelem döfést.
Teljesen lesokkolódtam. Hol van ilyenkor a kalauz? Vagy az éjjeli őr? Vagy bárki?!!
Tejetetlenül figyeltem, ahogy az öreg élettelen testét kilökik a nyitott ajtón.

Itt az ideje kereket oldani. Némán hátrálni kezdtem a fülkém ajtajáig. Amikor elértem, halkan kifújtam a levegőt, minnél előbb bent akartam lenni. Hatalmas lendülettel kinyitottam az ajtót.
A lendület lesodort valamit valahonnan és hatalmas csörömpöléssel összetört.
A villany felkapcsolódott és abban a pillanatban, már ott volt mellettem a két férfi. És mielőtt a többi utas kinézhetett volna, hogy mi volt a zaj oka, megragadták a karomat és belöktek egy fülkébe.