Animelizálás

1. Fejezet: Egy átlagos napnak indult...

Egy teljesen átlagos napnak igérkezett...Reggel felkeltem, bementem a fürdőbe rendbe szedtem a fejem, felöltöztem majd indulásra készen álva nyomkodtam az okostelefonom. 

Oh én hülye! Hadd mutatkozzak be! Kornélia vagyok de a barátok csak Liának emlegetnek, 17éves és egy kis külvárosban lakok. Nos ennyit magamrol térjünk vissza a történetemhez!

Szoval mint mondtam egy átlagos napnak indult. De nem az lett a vége. De mindent csak sorjában!-Előszöris, igen anime fan vagyok! Másodszor, igen tudom, hogy sokan hülyeségnek tartsák ezt a müfajt DE ÉN IMÁDOM!-Szoval, reggel indulásra készen áltam, csak még gondoltam felnézek Facebookra. Aztán amikor észbe kaptam, már "kicsitt" késésben voltam. Amugy nem iskolába siettem, hanem találkám volt egy rég nem látott barátnőmmel. Tehát szaladtam egésszen a kis parkocskáig ahova megbeszéltük a találkozott, és épp időben odaértem!

-Szia Lia! - köszönt mosolyogva és megölelt.

-Szia, Heni! Bocsi, ha sokat kellet rám várnod. - mondtam vissza ölelve és közben kapkodtam a levegőt. 

-Nem, én is nemrég érkezdtem. 

-Akkor okés. Hova megyünk?

-Mehetnénk mekibe! Éhen halok! - mondta vigyorogva.

-Okés! INDULÁS! - bolintottam és a meki irányéba mutattam. Elmentünk a mekibe és rendeltünk kaját. Én magamnak a szokásost. Azaz sültkrumpli, egy nagy csirkés hamburger és egy nagy kolával. Heni ő egy kis adag sültkrumplit rendelt kolával. Tehát leültünk egy aztalhoz és ettünk és közben csacsoktunk.

-Te Lia! Te még mindig odavagy az animékért? - kérdezte hirtelen. Én pedig zavartan néztem magamelé miközben a kolámat szürcsöltem.

-Khm... - köhintettem - igen.. - mondtam minél halkabban remélve nem hallota. 

-Dejó! Én is megszerettem! - ekkor felcsillant a szemem. - De csak egy anime sorozatot nézek amit imádok. - mondta mosolyogva, közben a krumpliját falatozta.

-Az jó. - mondtam elmosolyodva. - És meik animét nézed? 

-Az Inujáshát.

-Oh, értem az egy igazán jó anime. De azért nekem nem volt annyira bejövős. Nekem az örök kedvenc és az örök klaszikus a Naruto. - mondtam mosolyogva közben nagyot haraptam a ha,burgerembe. 

-Abba is belenézek. - bolintott és ettünk tovább. Itt az animék kifuladtak. Ennyi volt az animéről valo beszélgetésünk. 

Mekizés után elmentünk egy játszotérre ahol kibeszéltük a "szerelmi életemet" ami amugy nincs. Soha nem volt fium, nem is tetszet soha egy fiu sem. Velem ellentétben Heninek nagy szerelmi élete van. Őt mindig körbe vették a fiuk. Engem soha. De én nem is nagyon akartam fiut. De mostmár nagyon kinos néha, amikor megkérdezik, hogy "Volt már barátod?" erre én csak megszoktam rázni a fejem majd mindig megkérdezik "Dehát miért? Olyan gyönyörü lány vagy!". Ja persze...családnak barátoknak biztos. De engem inkább az anime világa vonzott. Soha nem érdeklődtem igazán fiuk iránt...

Szoval miután kibeszéltük magunkat, késő délután hazamentem és beültem a szobámba és..mily meglepő animét néztem. Az örök kedvencet a Narutot. Hirtelen viszont egy zajt hallotam...a szekrényem felől(????)

-Ez meg mi a szösz volt? - néztem fel a laptoppombol. Oda pillantottam a szekrényem felé. A gardrobom mozgolodott, vagyis csak az ajtaja...Odaléptem és kinyitottam. Erre semmi. - Mi a franc?! - néztem a szekrényemet elképedve majd...majd kinyult EGY KÉZ a SZEKRÉNYEMBŐL és BERÁNTOTT!! 

~~Képszakadás~~

Amikor magamhoz tértem, egy teljesen másik világban ébredtem, valahogy ismerős volt de mégsem...ekkor beugrott!

-Azt a rohadt! EGY ANIMEVILÁGB VAGYOK!! - kiáltottam sikitozva majd körülnéztem. -De ez meik anime lehet? - majd elindultam, hogy felfedezzem a környéket. Felsétáltam egy kisseb dombra ahonnan lenéztem és ott volt egy falu. Elindultam a falu irányába...