„Tudom, nincsen véletlen, hogy meg van írva a sorsunk
Szóval Te és én a jó
időben, a legjobb helyen voltunk..."
"Összeért a pillantásunk, elkezdődött a végzet."
Már megint egy új kolléga, akivel neki kell foglalkoznia. Adél nem szerette az új munkatársakat, vagyis inkább a velük járó adminisztrációt, amit neki kellett megcsinálnia.
– András, kérlek, írj alá nekem – tolta oda a papírkupacot a legújabb munkatársuk elé.
– „Milyen András? Én András? Hogyhogy András?" – húzódott félmosolyra a férfi szája.
– „Mónika Sándor, de szólíts csak Mónikának" – mosolyodott el Adél is, és Andrásra emelte a tekintetét.
– „Várnai András, de szólíts csak nyugodtan Irénnek". Végre valaki ismeri a Valami Amerika kettőt. – mondta elismerően a férfi, és visszaadta a papírokat a nőnek. Összeért a kezük, Adél pedig elejtette a kezében lévő dokumentumokat. A férfi megrázta. Egyszerre hajoltak a leesett iratokért, aminek az lett a következménye, hogy összefejeltek, amitől Adél elvesztette az egyensúlyát. András próbálta elkapni a nőt, de nem sikerült megtartania, így mindketten a földön kötöttek ki. Ültek ott ketten, a szétszóródott lapok között, és egyszerre nevettek fel. A férfi egy sorozatgyilkos mosolyt villantott, amiből Adél már tudta, ő és az új kolléga jóban lesznek.
"Aztán testet öltött a meztelenség, vagy csak álmodtam az egészet?"
András még életében nem látott olyan céget, ahol ennyire elfogadott lett volna az össznépi ivászat. Három hónapja dolgozott a cégnél, de ez már a hatodik csapatépítő program volt, ami alkoholizálással végződött. És a közös mozizást még bele sem számolta. Az új kollégái heti rendszerességgel jártak moziba, és havonta kétszer közösen sörözni. És ehhez jöttek a munkaidőben történő főzések, és most, a csapatépítő kirándulás. Nem mintha bánta volna. A munkatársak jó fejek voltak, az irodista lányok aranyosak. Főleg Adél.
A nővel hamar megtalálták a közös hangot. Hasonló könyvekért és filmekért rajongtak, és egyformán különcök voltak kicsit. A nő hobbiból írt, ő hobbiból vlogolt és filmeket kritizált. És bár nem egy munkakörben dolgoztak, minden reggel együtt kávéztak, és az ebédidőben is gyakran csatlakozott Adél csapatához.
Most is mögötte sétált vissza a szállásra, és a hatodik elfogyasztott sör után, ködös tekintettel figyelte, ahogy nevet a kollégák viccén. Ez a prágai kiruccanás is az ő ötlete volt, és Ákossal közösen szervezték meg. Az egész csapat bevágódott a két céges kisbuszba, és nekivágtak. És ha már kirándulás, Adél javasolta a múzeumlátogatást, amin először mindenki húzta a száját, de a Szex machin és a Kínzó múzeum meglátogatása osztatlan sikert aratott.
A hotelben mindenki szétszéledt a saját szobája irányába. András még egy futó pillantást vetett Adél hátsójára, mielőtt befordult volna a folyosó végén. Kicsit imbolyogva jutott be a saját szobájába, és a zuhanyzó felé vette az irányt. Már törölközött, amikor kopogás hallatszott. A zuhanytól felfrissülve, magabiztos léptekkel haladt az ajtó felé, és ahogy kinyitotta, őszinte meglepetésére Adélt látta maga előtt.
– Bocs, nem akartalak zavarni – kezdte, majd hirtelen elhallgatott, és olyan vörös lett az arca, mint a főtt rák. – Bocs, látom, zuhanyoztál. Megvárom, amíg felöltözöl – majd becsapta az ajtót.
A férfi először nem is értette, mit történt, majd a kezében lévő törölközőre pillantott. Törölköző. A kezében és nem a derekán. Most komolyan egy szál mosolyban nyitott ajtót?
