Hajnali 3 van, megint csak sokáig vagyok fent. Újabb éjszaka amely sírással telik el.
Gondolkodom miért is vagyok megint szomorú?
Miért van mindig halálvágyam?
Rengeteg kérdés formálódik meg a fejemben... válasz pedig egyikre sincs.
Régen még egy kedves ember voltam, sok baráttal. Bírtak mert jó arc voltam. Viszont mára már elveszítettem társaságom nagy részét, nem kerestek, elfelejtettek.
Kérdeztem tőlük: Miért? válaszul csak annyit kaptam: Fura vagy, megváltoztál.
Idő elteltével már senki közülük nem keresett, nem érdeklődött irántam, elvesztettem azt a társaságot melyet szerettem, minden egyes emberért megtettem mindent hogy kedveljenek.
Mindennel próbálkoztam hogy újra befogadjanak de már éreztem késő... Sose találtam meg a választ arra miért?
Miért hiszik azt megváltoztam?
Szimplán csak eltituláltak.
Történtek után antiszociális lettem. Életem teljesen megváltozott attól a ponttól.
Mindenkivel bunkó viselkedtem ahogy ők is velem, sok embert eltaszítottam magamtól.
És senkire nem számíthattam csak magamra...
Évekig ki se jártam, nem találkoztam senkivel, menekülési módokat kerestem az interneten hogy miként próbáljam gondolataimat elterelni ettől.
Ekkor támadt néhány ötletem.
ESTÁS LEYENDO
Az elveszett fiú a világban, vajon sikerül megtalálnia a létezését?
Historia CortaA történet egy fiúról fog szólni, pontosabban rólam... Ahogy próbálom a létezésemet megtalálni e világban, indokot hogy miért van értelme annak hogy élek, depresszióm és halálvágyam. MIELŐTT OLVASOD: Még új vagyok wattpadon, első történetem lesz te...
