A tanárnő kedvence

Az iskolában

-Kérlek nyugodj le.
-Ugyanakkor fogunk suliba jönni és hazafelé az ajtóig kísérlek. Vagy nálad alszok.
Ekkor jött be az osztály öntelt sráca,Márk.
-Ohhhhhh. Elnézést,hogy megzavartam Önöket.-mondta gúnyosan.
-Semmi gond,Márk. Foglalj helyet.
-De Tanárnő még van negyed óra!
-Jó, igazából bánom is én mit csinálsz.
Majd visszaültem a helyemre,a tanári asztal elé mivel kezdtek szállingózni befelé az emberek, bedugtam a fülesem és próbáltam lenyugtatni magamat. De nem ment. Akárhogy próbálkoztam,nem ment. Majd elkezdődött az óra és csak teltek a percek. Boldog voltam,mert tudtam,hogy alig egy méter van köztünk és senki nem bánthaja az én Adrimat. És szomorú voltam,mert tudtam,hogy nem mindig lehetek vele és védhetem meg.
-Elnézest Tanárnő nincs kész a házi feladatom. -bökte ki lazán a hátam mögül a srác.
-Márk, jobban preferálnám,ha elkészítenéd a házifeladatod,amit feladok, esetleg készülnél az órámra,ahelyett,hogy hajnalok hajnalán bejösz az iskolába és 110 decibellel üvölteted az udvarról az általad zenének nevezett hörgést ami nem mellesleg a fájdalomküszöböt.
-120- suttogtam halkan.
-Hogyan?
-Jahh. Semmi. Csak mondtam,hogy a fájdalomküszöb 120 decibelnél van,de ez egyénenként változó.
-Tanárnő ezek helyett inkább a lányokat preferálná.-nevette el magát.
És eķor volt az,hogy a levegő megfagyott, a feszültséget érezni lehetett. Majd Adri rám nézett és nem mondott semmit.
-Márk, jobb lenne ha befognád a pofádat és hagynád,hogy a Tanárnő tartsa az órát,mert én foglak alaposan elverni. -fordultam hátra és mondtam ki a fenyegető szavakat. A szavak hallattán mindenki megszeppent és csend telepedett a teremre.
-Nahh. Már hozzá is dilidoki kell...-szólt vissza lazán.
-Nos.... 2 perc van az órából. Mindenki mehet a dolgára. Laura! Tudnál egy kicsit maradni?
-Persze Tanárnő. -válaszoltam,majd megvártuk,míg mindenki ki nem ment a teremből. Kivéve egy tanulót... Márkot....
-Jahh..... hogy olyanról lenne szó,amit nem szabadna hallanom? Mi is lenne az?
-Nem,Márk nyugodtan végighallgathatod amit akartam Laurának is mondani. A versenyről lenne szó,de inkább megkíméltelek attól,hogy halld azokat a fogalmakat,igeidőket amiket nyolcadikban kellett volna megtanulnod, majd realizáld,hogy ezekről fogalmad sincs és depresszióba zuhanj. -vágott vissza frappánsan az én barátnőm. Még mindig fura belegondolni... Barátnőm.
-Elnézést Tanárnő,nem tudtam,hogy ön Laura-féléket is korrepetál!-mondta gúnyosan. Majd kifelé menet egészen véletlenül nekem jött,Adrit pedig végigmérte.
Laura-féléket? Tanulókat,akiket nem anyuci-apuci könyörgött be ebbe az iskolába némi pénzzel?
-Nem. Laura-féléket, akiknek életük sincs,csak a magoláshoz értenek és az életbe semmire nem fogják vinni.
-Márk! Ha még egyszer fültanúja leszek,hogy Laurát,vagy bármelyik másik osztálytársadat szidod,én esküszöm...-majd Márk nem is zavartatta magát és kisétált a teremből és végre kettesben maradtunk.
-Ne húzd fel magad! Nem éri meg.
-Laura, Drágám. Nem hallottad, hogy beszélt rólad?
-Légyszíves. Nyugodj le! Nem tudom,mit kéne még mondanom. -majd hirtelen azt láttam a legjobbnak,ha semmit a legjobbat,ha inkább mélyen a szemébe nézek, a csípőjénél megérintem és magamhoz húzom, végigsimítom a gyönyörű szőke haját és a kezemet a hátán pihentetem. Majd egymás karjában, egymás ölelésében álltunk percekig. Néma csendben.
-Köszönöm.
-Nem kell. -majd arébb toltam az összes könyvet a tanári asztalon,amiből Adri értette is mit akarok. Eltolt magától, majd hátrálva felült az asztal szélére. Én is közelebb léptem az asztalhoz.
-Enn.
-Hmmm?
-Szeretlek.-suttogtam a fülébe,majd váaszul megcsókolt.
-Nem kéne itt maradnunk. -gondoltam át gyorsan a szituációt. Majd gyorsan leszállt az asztalról, megfogta a kezem,én pedig csak engedelmesen követtem. A lány mosdóba. Kinyitottam az egyik fülke ajtaját, bementem majd Enn is követett. Próbált közelebb jönni,csak éppenséggel a helyhiány miatt véletlenül telibe lépett a Conversemre a magassarkújával,majd átölelt és lábujjhegyre állt. Majd egy fél perc után lerúgta a cipőjét.
-A válaszom lemaradt. -majd picit hátráltam az apró fülkében,hogy lássam Adri arcát. Picit megijjedtem,hogy miről van szó.
-Én is nagyon szeretlek.
Majd Adrit gyengéden a falhoz toltam, és csókolgattam ajkait.
-Lau. Állj meg egy kicsit! Mikorra kell hazaérned?
-Öhhmmmm. Fél ötre. Még csak fél négy van. -majd újra átöleltem és próbáltam betelni a parfümje illatával. Majd kezeit a farmerem farzsebeiben pihentette.
-Rí? Nem lehetne,hogy ezt máshol folytassuk? -kerdeztem.
-Dehogynem. Gyere csak.