Lány a nagyvilágban

Az első nap

Még tegnap este beállítottam az ébresztőmet 6:15-re, hogy biztosan elkészüljek. A régi sulimba elég volt beérni 7:55-re, de itt benn kell lenni legkésőbb 7:35-re. Reggel szólt az ébresztőm én pedig egy laza kézmozdulattal kinyomtam. 50-kor anya berontott a szobámba, hogy keljek már fel. Azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok. 10 perc alatt kész lettem. Felkaptam egy fekete csőnadrágot, egy fehér pólót és egy laza sminket. A reggeli kimaradt. Áhh... kit érdekel? Csak egy reggeli.

-Kész vagy szívem? Indulhatunk? -kérdezte anya.

-Én kész vagyok és indulok. Gyalog. Nélküled. -válaszoltam.

-DE... AZT SEM TUDOD, HOGY MERRE VAN A SULI!! -förmedt rám.

-Nem baj. Még van mobilnetem, majd Google térképpel odatalálok. -és ezzel a mondatnak befejeztével fogtam a táskám, a konyhapulton lévő szendvicsem és elindultam.

Meglepődtem magamon, mert bár 20 percnyi séta és bolyongás után, de időben beértem a suliba. Megkérdeztem a portástól, hogy merre van a 110-es terem, mert az ofő azt mondta mikor utoljára beszéltünk vele, hogy az lesz a legelső terem, ahová mennem kell. Elindultam a folyosón, amikor egy (hogy is fogalmazzak szépen) ész nélküli gyerek belém rohant és fellökött. Mire észrevette, hogy valakit fellökött már rég a folyosó másik végére ért. Gyorsan megpróbáltam felállni és összeszedni magam, mert láttam, hogy közeledik az osztályfőnök. Közben hallottam, hogy egy-két lánycsapat összenevet és összesúg a hátam mögött... na szép. Már az első napon teljesen hülyét csinálok magamból.

Amikor felálltam már biztos voltam benne, hogy az osztályfőnök felém/hozzám jön. Nem tévedtem. Megkérdezte, hogy én vagyok-e Liza. Mondtam, hogy igen és azzal a lendülettel megfogta a karom és elindultunk a terem felé. A terem előtt hirtelen megállt.

-Szeretnéd, ha bemennék először és mondanám, hogy ki vagy? -kérdezte megértően.

-Köszönöm, de ha nem gond, inkább megoldom egyedül. -válaszoltam.

Beléptem a terembe és leültem a leghátsó üres padba. Nem telt el két perc, amikor odalépett hozzám egy srác. Amikor felnéztem észrevettem, hogy az a gyerek aki az előbb fellökött.

-Bocsánat! Én nem akartalak fellökni! -nézett rám bocsánatkérően.

-Nem baj, de legközelebb azért légyszi jobban figyelj. -válaszoltam, majd otthagyott.

Ránéztem az órámra, ami 7:59-et mutatott. Hirtelen belépett a tanár, majd megszólalt:

- Akkor most mindenki vegyen elő egy lapot!

Jelentkezni kezdtem. (Alsós korom óta nem csináltam ilyet). Felszólított. Bár ne tette volna.

- Elnézést tanár úr, nekem ez az első napom ebben az iskolában és nem igazán tudtam, hogy miből kellene készülni.

- Maga szerint az....(hatásszünet), hogy ma érkezett az iskolába felmenti a dolgozatom megírása alól?? A FIZIKA SZENT ÉS SÉRTHETETLEN -förmedt rám a lehető leggonoszabb pillantással amit valaha egy tanártól láttam.

- Elnézést! De legalább meg tudná mondani, hogy mi a téma? -kérdeztem, mert láttam, hogy már mindenki sebesen ír.

- Idefigyeljen kislányom! Ennyire rossz a kommunikációs képessége? Nem tudta volna óra előtt valamelyik osztálytársától megkérdezni? Magában annyi tisztelet sincs a fizika és irántam sem, mint az évfolyamtársaiban! Pedig aztán azok se semmik. -mondta a méregtől vörös fejjel.

Jobbnak láttam elővenni egy papírt és ráírni a nevem és osztályom. 10 perc elteltével az előttem ülő lány hátrafordult és annyit súgott "te aztán bátor vagy!". Köszönöm, ezzel igazán beljebb vagyok a téma iránt. Hirtelen mellém lépett a tanár és annyit mondott: természetes radioaktivitás.

Alig telt el 5 perc, mire a tanár felüvöltött:

-GYEREKEK! LEJÁRT AZ IDŐ, A TOLLAKAT TEGYÉK LE! A LAPOKAT KÉREM ELŐRE ADNI!

A fizika nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, de azért egy negyed oldalnyit tudtam róla írni. Azt is csak azért, mert ez volt az utolsó téma, amiből témazárót írtam....

Dolgozat után még magyarázott valami elektromágneses hullámokról, de nem nagyon kötött le. Amikor végre kicsöngettek odalépett hozzám az előttem ülő lány.

- Szia! Míra vagyok! Lejössz velem az udvarra? -kérdezte, majd hozzátette, hogy kinn beszélgetünk még.

-Persze! -válaszoltam.

Kimentünk és leültünk egy üres padra.

- Hogyhogy év közben jöttél? Kicsaptak az előző iskoládból? -nézett rám kíváncsi fejjel.

-Jajj neem! Dehogyis! Anyám itt kapott új munkát és ezért vele kellett jönnöm.

- Értem. Én igazából örülök, hogy jöttél, mert eddig nem nagyon voltak barátaim. Tudod én is csak tavaly jöttem.