Just with you

9.rész

Ha tetszik a rész kérlek jelezd kommentben, és tudni fogom érdemes-e folytatni!

Hope

Reggel anyukám keltett. Kinyitottam a szemeim és beleszagoltam a levegőbe. Hmm kávé.
-Anyu, adsz nekem is kávét? - néztem rá angyalian.
-Persze Kicsim megcsinálom, addig vegyél fel valami csinosat!- mosolygott és lement a konyhába.
Imádom az anyukámat, eskü nekem van a legjobb anyukám.
Átsétáltam a fürdőbe, és bezártam az ajtót. Megmostam a fogam és az arcom, majd felnéztem a tükörbe. Rémesen karikásak voltak a szemeim.  Még az álmaimba is beférkőzött az átható pillantása és az az önelégült vigyora a fején. Képtelen voltam feltenni egy leheletnyi sminket, pedig nem vagyok a híve. Megfésültem a hajam és felfogtam egy laza konytba.
Leakasztottam a köntösöm a fogasról, majd átsétáltam a szobámba. Megálltam a szekrényem előtt és kitártam. Nem mondanám, higynincs elég ruhám, épp azaz, hogy rengeteg van.
-Anyu, nem tudom mit vegyek fel!-kiabáltam le.
-Gyere le Kicsi, kész a kávéd és megbeszéljük.
-Rohanok.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Anya kávéja mindig finomabb, mint az enyém. Lehet azért, mert én mindig túlcukrozom.
-Itt vagyok Mami!-pattantam le a nekem fenntartott helyre.
-Tessék, Kicsi - rakta le elém a gőzölgő bögrét - és amúgy, vedd fel a szoknyád egy inggel.
-Oh, ez jó ötlet, köszi Anyu, imádlak!
Megittam a kávém, majd felsiettem a szobámba és sietősen felöltöztem, mert késésben voltam.
Épp az ingemeg tűrtem be a szoknyámba, mikor Luke megállt a ház előtt és dudált.
-Már megyek is!-kaptam fel a táskám és lesiettem.
Anyu a kezembe nyomta a reggelim. Felkaptam a cipőm, majd kisiettem az ajtón és kinyitottam a kocsiajtót, de a helyemen ültek. Igen,Bran volt az.
-Na, aztán én szerinted hova ülök?-tettem karba a kezem.
-Bocsi Hugi, megint elszámoltam magam, kérlek préselődjetek be valahogy négyen.
-Hát, k.
Beültem Bran mellé, de Luke kocsija is kicsinek bizonyult négy tininek.
Épphogy elindultunk, éreztem, hogy Bran keze a derekamra simul, majd egy pillanat múlva már az ölében ültem.
-Így jobban elférünk -vágott a szavamba, mert már épp elkezdtem volna lecseszni.
Láthatólag Justinnak és Summernek marhára megfelelt a helyzet és örültek, hogy rendesen elférnek. De mintha, Summer még vigyorgott is volna. A franca, kell nekem a külvárosban élnem, amivel együttjár a negyedóra a suli felé.
Bran közel hajolt a fülemhez és belesúgott.
-Nem is mondtad, hogy ilyen jól áll a szoknya.
-Arra nem gondoltál, hogy direkt nem mondtam?
-Hát, annyi biztos, hogy kár ilyen tökéletes lábakat egy farmerban rejtegetni.
-Ha így folytatod az elkövetkező időkben csak nadrágot fogsz látni rajtam.
-Vettem kapitány befogtam, csendben folytatom a csodálásod.
-Egészségedre - fordultam Summer felé, aki Justinnal befogott szájjal tartották vissza a nevetésüket. Na dik a hálátlanok. De aztán elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a visszapillantóba, ahol Luke gyilkos tekintete fogadott.
Eltátogtam egy bocsit majd lehajtottam a fejem.
Bezzeg Bran állta a pillantást...

Ennyi lenne a 9.rész, ha tetszik ⭐ vagy ✏️.