Just with you

13.rész

Na sziasztok! Végre rászántam magam az írásra, a részek hiánya több okra is visszavezethető. De most új ötletekkel ugrok neki a folytatásnak.

Hope

Este áthívtam Summert ottaludni. Teljesen normális pizsiparti volt, mígnem Summer kérdőn rámpillantott.
-Na, és most mesélj mi van közted és Bran között - ült le velem szembe törökülésben.
-Semmi.. - kamuztam, de Summer nem vette be.
-Najó - sóhajtottam - mondhatni, hogy bejön, talán.
-Talán?
-Hát, egyik pillanatban kedves, meg aranyos, de ahogy látom alapjáraton tahó.
-Honnan gondolod?
-Hát, láttam ahogy másokkal viselkedik.
-És miért gondolod, hogy veled is olyan lenne?
-Fogalmam sincs.. - vontam vállat.
-És elmondod neki?
-Dehogyis, nem merném - ráztam a fejem.
-Egyszer el kell mondanod neki - döntötte oldalra.
-Tudom, de még nem most.

Bran

Ma este Justinnál lógtam, épp x-boxoztunk mikor feldobta a témát.
-Na ki vele melyik lány csavarta így el a fejed?-nézte a tv-t de mosolygott.
-Nincs semmilyen lány - tiltakoztam.
-Akkor kit bámulsz mindig az órákon?
-A virágtartót - vágtam rá azt a szót ami elsőnek eszembe jutott.
Felnevetett , majd újra a játéknak szentelte a figyelmét, és úgy tűnt leszállt a témáról.
-Na jó, akkor majd találgatok.Ki az Lily?Esetleg Anne? Vagy netalántán Barbie?
Háromszor egymás után ráztam a fejem és elárulhattam magam azzal hogy egy közös képüket néztem.
-Aztakurva neked bejön Hope.
-Hát szép lány meg minden...
-Meg minden, aha oké tesó..És elmondtad már neki?
-Dehogyis, még a végén kinevet..
-Jó, de egyszer el kell mondanod neki.
-Tudom, basszus tudom - sóhajtottam.

Még kétszer megvertem a játékban Justint, majd elindultam haza. Hazafelé feltűnt egy családi ház előtt, hogy ott áll Summer rózsaszín biciklije. Felnéztem a házra,ami ráadásul hatalmas volt, és a legfelső ablakban még nem volt lehúzva a redőny. Egyszer csak feltűnt az ablakban Hope és rögtön utána Summer.
Summer felpattant az ágyra és ott énekelgetett, de Hope nem. Ő beleélte magát a zenébe és nevetve pörgött végig a szobán. Megálltam a járdán és zsebretett kézzel figyeltem. Csak egy pár perc eltelte után vett észre engem.  Megállt és megtámaszkodott az ablakpárkányon és kitárta az ablakot.
-Szia-köszönt le még mindig kuncogva.
-Szia, nem is mondtad, hogy ilyen jól táncolsz.
-Mert nem is táncolok.
-De igen és szeretném, ha a télköszöntő bálon végre velem táncolnál, nem csak nézném, ahogy táncolsz.
-Ez egy meghívás?
-Igen, olyasmi. Na eljössz?
Sóhajtott egyet majd mosolyogva válaszolt.
-Igen el.
Vigyorogtam.
-Jó éjt,Bran -csukta be az ablakot.
-Jó éjt,Hercegnő - ráztam a fejem mosolyogva, majd elindultam hazafelé.