I hurt you, but i love you

6. fejezet

Végre meghoztam az új részt bocsi, hogy ilyen sokáig tartott. A következő nem tudom még mikorra lesz kész.

Jimin pov

- Tudod hogy imádok táncolni és azt hiszem ezt akarom csinálni. Mrs. Kang szerint jó vagyok benne, de apa azt hiszi ez csak valami hobbi. - panaszkodom anyának. Ő általában az én oldalamon áll. Na nem mintha apa és ő valaha is egyetértettek volna valamiben. Ami azt illeti elég nagy haragban váltak el, mert a nevelési módszereik és az életfelfogásuk túlságosan különböző. Anya elmosolyodik.

- Az apád egy idióta, nem is értem te hogy lettél ilyen okos – szeretetteljesen megsimítja az arcomat. - Ne hallgass rá, ha táncolni akarsz akkor tedd azt. A te életedről van szó, ebbe nincs semmi beleszólása.

- De igazából elég sok - mosolygok rá. - Tudod ha veszekszünk mindig azzal jön, hogy egyenlőre az ő házában lakom és ő tart el, szóval ő parancsol. Végül is igaza van.

- Emlékszem tini koromban az én szüleim is folyton ezzel jöttek, míg egyik nap aztán kiköltöztem az udvaron lévő faházba. Egy hétig ott éltem, szabályok nélkül, klassz volt. - felnevetek, ez teljesen rá vall. - A lényeg, hogy jelentkezz a művészetire. Te leszel Dél-Korea legjobb táncosa. - azt kétlem, de nagyon jól esik, hogy így hisz bennem.

- Igen, az leszek. - vigyorgok rá.

- És mi a helyzet az új kis családoddal? - teszi fel a kérdést gúnyos hangon. Bár nem szokta nagyon kimutatni az érzéseit, de azt hiszem kicsit féltékeny Seoyeonra. - Az apád végre megtalálta a tökéletes házisárkányt? - anya rögtön kiszúrja, hogy valami gáz van. Azt hiszem az arcom mindent elárul, annak ellenére, hogy igyekeztem elrejteni az érzéseimet. Nekem sosem fog olyan jól menni, mint neki. Ezt apától örököltem, nyitott könyv vagyok. - Mi az, ilyen szörnyen bánik veled? Mert akkor odamegyek és megtépkedem a haját.

- Jesszus, dehogy! - tiltakozom rögtön. - Seoyeon nagyon kedves.

- Mondta már, hogy szólítsd anyának? - felkuncogok.

- Nem és ha megkérne is rá, akkor sem tenném. Az én anyám sokkal klasszabb és felülmúlhatatlan. - anya összeborzolja a hajam.

- Tudhattam volna, hogy a másik kölyökkel van baj. Nem jöttök ki jól?

- Nem igazán. - vallom be őszintén. - Pedig csak egy évvel fiatalabb nálam. - Anya értetlenül megrázza a fejét.

- Várj! Te vagy az idősebb? - bólintok. - Szóval pimaszkodik, mi? Nincs más választásod, ha az a nő nem neveli meg, akkor neked kell. - ezen majdnem hangosan felnevetek. Még hogy én neveljem meg Jungkookat! Persze ha azt akarnám, hogy agyonverjem biztosan megtenném. Azért próbálok elgondolkodó kifejezést ölteni magamra. Egy idő után bólintok.

- Tudod, igazad van. Nincs más választásom. - nem akarom, hogy anya aggódjon értem, nem tenne jót neki így is van elég baja. Rám mosolyog. Szörnyen érzem magam, hogy hazudnom kell neki, de az ő érdekében teszem.

- Na látod. Most pedig tűnés, mert fáradt vagyok és mára elég a kifogyhatatlan bölcsességeimből. - hunyja le a szemét fáradtan. Arcon puszilom és elindulok haza. Bárcsak tényleg megnevelhetném azt az átokfajzatot. Sokkal egyszerűbb lenne az életem.

Jungkook pov

- Jeon! - ordít rám Chinhwa a folyosón. A nyomában jön természetesen a sleppje is. Szánalmas. Unottan nézek végig rajtuk.

- Mi az?

- EZ! Látod ezt? Már a harmadik ebben a hónapban. - a képembe tol egy papírt, pontosabban egy dolgozatot és mutogatni kezd rajta. - Szerinted mi van ide írva? Talán a számokat még te is ismered. - összevont szemöldökkel nézem a lapot egy darabig, túl közel tartja hozzám.

- Négyes. - állapítom meg. Yoongi a kezével igyekszik eltakarni az arcát. Látom rajta, hogy a röhögését próbálja visszafojtani. Szerintem is röhejes Chinhwa kiakadása, hiszen ez csak egy nyamvadt négyes.

- Nekem ötös kell, felfogtad?! Park írta, intézd el vagy az anyád munkájának lőttek, meg a hírnevének is. - teszi hozzá gonosz vigyorral. Megkönnyebbülten felsóhajtok amikor végre elmegy. Hoseok undorodva néz utána.

- Micsoda tetű.

- Akkor meg kéne keresnünk a srácot. - mondja Yoongi nyújtózkodva, majd ásít egyet.

- Nem, én majd elintézem otthon. - felelem. Namjoon engem bámul. Nagyon furcsa képet vág, nem láttam még így nézni. - Mi van? - megrázza a fejét, majd kiveszi a matekkönyvét a szekrényéből és elindul a terme felé.

- Later. - int hátra a válla felett.

- Szóval... ha nem kell a srác után kajtatnunk, akkor én is mennék matekra. A legjobb óra az alvásra. Ha szerencsém lesz megint arról a szexi csajról fogok álmodni. - Yoongi réveteg tekintettel megy Namjoon után. Szememet forgatva nézek utána.

- Jungkook. - szólal meg halkan Hoseok. Felé fordulok.

- Hm?

- Ne csinálj semmi hülyeséget - mondja olyan komoly arccal amilyet eddig még soha nem láttam tőle, aztán persze elvigyorodik. - Na, csá!

Azzal fütyörészve bemegy az órára, így egyedül maradok a kihalt folyosón. Kémiám lenne, de ezt most passzolom. Gyűlölöm a kémiát, meg a tanárt is aki tartja. Elhúzok a suliból, még mielőtt lebuknék, hogy nem vagyok bent órán. Ezután amúgy sem lenne több. Lassan sétálok hazafelé, közben betérek egy élelmiszerboltba és veszek magamnak egy szendvicset, mivel anya ma sokáig dolgozik és nincs kaja otthon. Fura az otthonomnak nevezni azt a házat, mivel egész eddigi életem során ugyanabban a lakásban laktunk anyával. Apám hatéves koromban lelépett, azóta nem hallottam felőle, testvérem pedig nincs, így még furább az egész, mert most lényegében az a stréber a testvérem. Borsódzik a hátam már a gondolattól is. Gondolkoznom kell a büntetésén, most nincs kedvem megveretni, amúgy is biztos kék-zöld foltos. A végén még észreveszi valaki. Lehet túlságosan leterheltem a rendszert azzal, hogy vele iratom meg a saját házimat is, meg néha Yoongiét. Vajon hogy kell újraindítani? Tűnődöm, miközben bekapom a szendvicsem utolsó darabját és előveszem a kulcsaimat a hátizsákomból. Bedugom a zárba és elfordítom, mire kinyílik. Mi a fene? Be sem volt zárva, akárki bejöhetett volna. Vagy talán betörtek? Lábujjhegyen lépkedve megyek be és halkan becsukom az ajtót. Nem bajlódok azzal, hogy levegyem a cipőmet, lehet még futnom kell valaki elől. A táskámat a nappaliban hagyom, majd felveszem a vázát az asztalról és először a konyhába megyek, mivel az van a legközelebb. Senki. Teljesen rend van, kicsit megnyugszom, lehet csak túlreagálom és elfelejtették bezárni az ajtót mikor elmentek dolgozni. Igen, több mint valószínű. Ezzel nyugtatva magam tovább megyek Jihoon dolgozószobájába. Itt sincs senki szerencsére.

- Mit csinálsz? - megugrom ijedtemben és olyan gyorsan pördülök meg, hogy fellököm Jimint. Nyekken egyet a padlón. Még jó, hogy laminált és nem kő. Talán így kevésbé fájt neki, bár az arckifejezése nem ezt mutatja.

- Basszus! - kiáltok fel ingerülten, még mindig hevesen dobogó szívvel. - Mi vagy te valami rohadt szellem? Közlekedj már hallhatóbban! - lassan feltápászkodik a földről.

- Hallhatóbban? - dühösnek tűnik. - Mégis mi bajod van neked? Nem én tehetek róla, hogy süket vagy!

- Hát ezt is megéltem? Park Jimin kiabál velem. - gúnyolódom, el sem hiszem. Nem láttam még ilyennek. Várom hogy észbe kapjon végre és minimum térden állva esdekeljen a bocsánatomért. Azért tanulja már meg hol a helye.

- Ha nem lennél ilyen idióta, nem kiabálnék! - mondanom sem kell, hogy ezt is egyenesen a képembe ordítja. Meglepetten bámulom. Mitől bátorodott így fel?

- Szívtál valamit? - vonom kérdőre vigyorogva. Így máris érdekesebb, végre kiáll magáért valamennyire. Nem válaszol, csak dühtől vöröslő arccal felvonul a szobájába. Miután eltűnik a szemem elől felnevetek. Spartacus kezd fellázadni. Ez tetszik.