Welcome to the Shadowhunter Academy

5.

Reggel volt már, amikor Cassandra visszatért a szobába. Anthonyt nem találta sehol, így nyugodt szívvel vett magához egy törülközőt a táskájából, majd elindult a közös fürdő felé. Alig páran lézengtek ott, egytől egyig boszorkánymesterek voltak. Cassandra elhúzta a száját. Az egyik alvilági suttogva méricskélte, egy fekete hajú lány volt. Egy kisebb csoporttal beszélgetett. Cass küldött feléjük egy hideg mosolyt, majd az egyik szekrényhez lépett.

Miután lezuhanyzott, visszament. Valamilyen szinten még mindig bűzlött a cigarettától, de ez őt egyáltalán nem zavarta. Anthony háttal állt neki, amikor belépett, és valamit bőszen pakolgatott. A lány tekintete nem igazán időzött el rajta, inkább lehajolt, hogy a kezébe vehesse a táskáját. Együtt indultak el a terem felé, ahol az első órájukat fogják tartani. Útközben összefutottak Nick-kel és Chris-szel, akik egymás kezét szorongatva haladtak. Túl nyálas - gondolta Anthony, majd benyitott a terembe. Egyből falfehér lett, amikor meglátta, hogy minden árnyvadász a szobatársául szolgáló boszorkánymesterrel ült egy padban. A legtöbb diákot egyáltalán nem zavarta a kialakult helyzet. Anthony próbálta lenyelni a mérgét, de csak az óra kezdete után sikerült neki. Cassandra mindvégig az ablak irányába nézett, félhosszú kék haját csavargatva. A fiú végignézett az idős boszorkánymesteren. Hosszú kabátot viselt, amely eltakarta a hosszú pólóját meg a vászonból készült nadrágját. A nadrágja övéhez rögzítve boszorkányfények lógtak, Anthony hármat számolt. A kabát azonban biztos rejt még párat.

- ... a Felkelés és a Háború rengeteg áldozatot követelt. Az akkori árnyvadászok nem lettek volna képesek visszaszorítani az alvilági "kicsapongásokat"... Ha nem lett volna mellettük egy erős boszorkánymester. A Háború során olyan alvilágiak vesztették életüket, akik megszegték az Egyezményt. Azokban az időkben csak a halálbüntetés volt elfogadható megtorlásként. - Magyarázta az új történelemtanár, aki szintén boszorkánymester volt. Anthony úgy vélte, hogy egyidős lehet Cassandrával. A magasított asztal mögött jólesően hátradőlő férfi a kék hajú lányt leste. - Figyel egyáltalán, Miss Lash?

- Mondanám, hogy nem, de az hazugság lenne.

- Önnek nagyon nagy a szája. Tudja mit? Számoljon be róla az osztálynak, hogy milyen volt a saját fajtáját mészárolni a Háború idején.

Az eddigi csend most mintha mégnagyobb lett volna. Senki sem szólt semmit. A legtöbb diák Cassandrára meresztette a szemeit. A lány fagyos tekintete a szemüvegét a fejére csúsztató férfit vizsgálta.

- Mi a problémája? Nem emlékszik? - Önelégült vigyorral az arcán szedte össze a papírjait az asztalról a professzor. - Akkor frissítse fel a memóriáját, Miss Lash. Az órának vége. Elmehetnek. - Ezzel kilépett a teremből.

A boszorkánymesterek szinte menekültek. Cassandra fenyegető lassúsággal állt fel a padból. Anthony mereven bámult előre. Méghogy a saját fajtáját gyilkolja... Lehetetlen... De biztosan nem hazudott a tanár... Mi a frász folyik itt?

- Napokkal később -

Cassandra egyre többet dohányzott esténként a kollégium tetején. Christopher kivételével minden fajtársa meggyűlölte és félt, vagy éppen rettegett tőle. Kiközösítették, ha nem lett volna olyan erős, akár még meg is verték volna. De számára a kirekesztettség volt a legnagyobb büntetés. Amúgy sem volt könnyen barátkozó típus... Aztán meg nem is volt rá szüksége. Évtizedekig egyedül volt, miután Chris elköltözött Kanadai otthonukból. Catarina havonta megpróbálta legalább egyszer elérni, de Cass sosem vette fel a telefont. Időre volt szüksége. És rengeteg egyedüllétre, hogy gondolkodhasson. Ez a tömérdek magány beette magát a lelkébe. Próbálhatna a jobb napjain társaságot keresni magának, de így fújhatta az egészet.

Sosem akarta a saját faját ölni, de muszáj volt. Egy akkori szerelme - egy igencsak jóképű Lightwood fiú - életét vesztette volna, ha nem lép közbe. Onnantól boszorkányfényből kovácsolt kardjával írtotta azt, aki csak az útjába került. Pontosan ügyelve rá, hogy az árnyvadászoknak hajuk szála se görbüljön.
A Boszorkánymesterek Tanácsa nem nézte ezt jó szemmel. Utasították a Klávét, hogy büntessék meg szörnyű tetteiért. A Tanács vezetője maga jött el Alicante-ba, az Üvegvárosba, hogy méltóképp meghozza az ítéletet.

Amely egy egészen hatalmas átok volt. Korlátozták Cass erejét, két hatalmas pecséttel, melyek az alkarjait "díszítették". Ha túl sokat használt belőle, akkor a pecsétek lilás fénnyel izzani kezdtek és mérhetetlen fájdalom kúszott fel a lány gerincén, egészen az agyáig. Ez eddig csak akkor történ meg vele, amikor annak idején az első néhány alkalommal próbált menekülni Natalie Wayland elől. Ám hamar rá kellett jönnie, hogy Natalie a haláláig fogja kínozni.

Éppen az edzőteremben gyakorolta a fénygömbök szakszerű idézését; amikor hirtelen kivágódott az ajtó, és egy szőke hajkoronájú, angyali nő lépett be rajta. Kezében a valaha létezett legnagyobb szeráfpenge ragyogott.

- Szervusz, kedvesem. - Mosolygott féloldalasan. Volt valami egészen édes abban, ahogy a "kedvesem"-et kiejtette.

- N-Natalie...