Welcome to the Shadowhunter Academy

4.

Cassandra nagy sóhajok közepette lépett be az Anthonyval közös szobájába. A fiú valószínűleg a fürdőben lehetett, ugyanis onnét a víz csobogásának jellegzetes hangjai szűrődtek ki. A boszorkánymester ruhástól hasalt rá az ágyául szolgáló kanapéra. A Magnus lakásán történtek után másra sem vágyott jobban, minthogy ismét elfeledetten tengesse napjait az orosz hóviharokban. Utálta magát, amiért újra engedett a nephilimeknek. Nem is értette, hogy miért vonzódik ennyire az angyali külsejű, arrogáns hibridekhez. Talán éppen az angyali külső miatt, mindig imádta a sármos férfiakat. Bár inkább kisfiúkkal kezdett, akik nem merték a legtöbb esetben vállalni, hogy egy alvilágival randiznak. A fajuk kigúnyolásának tartották, ha összeszűrték a levet a félig démoni szerzetekkel. Cassandra régen önbizalommal telt volt - bár az anyja gyűlölete már gyerekként megsebezte -, ám a nephilimek értettek hozzá, hogy hogyan tegyék tönkre. Mára már inkább egyedül volt. Nem kereste sem a boszorkánymesterek, sem a többi alvilági társaságát. Az utóbbi időben Catarinával sem beszélt.

- Talán fel kéne hívnom... - Motyogta a párnájába, ami olyan kemény volt, mintha vassal tömték volna ki toll helyett. Ekkor egy árny suhant el a kanapé előtt.

- Nocsak... Itt van a pokolfajzat! - Anthony vigyorogva pillantott le a lányra. - Hogy van a nejed, Lash?

Cassandra óvatosan felemelte a fejét a párnából, kék haja a szemébe lógott, el sem takarva riadt tekintetét. Anthony elnevette magát. Tudta, hogy ezzel most betalált a lánynál. Annyira tönkre akarta tenni, hogy Oroszországig fusson előle. Lépésről lépésre fogja az őrületig kergetni. Abbahagyva a nevetést, a lány álla alá nyúlt, s annyira felcsapta a fejét, hogy kitörhette volna a nyakát is.

- Milyen volt vele? Ki tudott elégíteni? - Újból felnevetett. Cassandra füle zsongott. Undorodva hátrált el a fiútól.

Felkelt a kanapéról, szinte kitépte a tokból az ajtót ahogy kinyitotta, és kilépett rajta. Úgy vágta be maga után, hogy majdnem megrepedt a fal. Anthony a büszkeségtől dagadó mellkasával elterült az ágyán. Egy könyvet vett a kezébe, mintha mi sem történt volna.

-   -

Cassandra elhagyta az Akadémiát. Amikor visszatért, a kabátja zsebében legalább 3 doboz cigaretta, és egy - a boszorkánymesterek szimbólumaival ellátott - öngyújtó volt. A kollégiumi részhez sétált, messze a bejárattól. Könnyed kézmozdulattal portált nyitott, majd a tetőn kötött ki. Megvetette lábait miután leült. Felbontotta az első doboz cigarettát. Sosem csinált még ilyet. Gusztustalannak tartotta, de most mintha égető szüksége lenne a nikotin nyugtatónak titulált hatására.

Gondolatai minduntalan azon jártak, hogy a fiú mégis hogyan szerzett tudomást a házasságáról. Azonban ez már nem számított, ha megtudta, akkor megtudta. Ez ellen már semmit sem tehet. Talán a többi titkát is kiderítette. De erre a kérdésre - valószínűleg - nem a válasz. Ha az önfejű árnyvadász tudná, hogy mit tett vele annak idején Natalie, biztosan nem említette volna meg, semmilyen formában sem. Bár ezek után már nem bízott meg a fiúban. Nem mintha eddig azt tettem volna...