Dragon Ball Galaxy: A Múlt Árnyéka Lettem

Harmadik Fejezet: Savior Régi oldala

Gello még nem nyílt elég hamar. Félt az előtte álló harcosoktól, hisz tudja, kik, és mire képesek. Azonban urától is félt, mit kap, majd tőle. Habozott, mert féltette életét, és az urához való hűség is kínozta. Hisz most elárulni készült. A gondolatok tornádóként pörögtek a fejében, de Livi nem volt ennyire türelmes. Egy mozdulattal a fal másik oldalának csapta a szerzetet, ami elég fájdalmasnak tűnt.

Livi:Beszélj!

Rivallt rá.

Gello: Beszélek, beszélek!

Livi kicsit szorított rajta.

Gello:Savior... Savior nem tudom most hol van, akár ezer helyen lehet, vele együtt az utolsó gömb is, de a többit azt elmondhatom…

Gello vonaglott a szorításban, talán megakart szökni, vagy valami kényelmesebb pozíciót fölvenni a szorításban nem tudni, de nem sikerült.

Livi: Akkor mondd!

Noruta:Várj Livi.

Noruta:Vigyük magunkkal.

Gello/Livi:Mi?!

Harsogta egyszerre Livi és Gello.

Noruta: Úgy van. Ha ez a kis vakarék velünk jön, legalább nem hazudhat, különben azonnal megöljük.

Gello:Ezt nem tehetitek!

Vegita:Ó, dehogyis nem.

Röhögött Vegita.

Vegita: Igaza van Livi, velünk fog jönni.

Gello rémülten figyelte az eseményeket, tudta, ebből már sehogy nem jöhet ki jól. Még ettől a látványtól is, Livinek felvidult az arca.

Livi:Rendben. Akkor velünk jön.

Deral egy hatalmas ablak előtt állt, egy űrhajó fedélzetén. A bolygókat pásztázta szemével. Valahogy megnyugtatónak találta azokat a hatalmas égitesteket, ilyen messziről megfigyelni. Mennyi bolygó, ami az övé, és mennyi, amit még nem szerzett meg. Ám ez a tényállás Saviorral az oldalán hamarosan módosul. Megállíthatatlan lesz, és senki nem állhat az útjába, senki. Szinte maga előtt látta, hogy markában tartja az egész univerzumot, talán más világokat is. Nem lesz számára semmi lehetetlen. Gondolatai kavalkádját Savior zavarta meg. Hátra se kellett néznie, hogy lássa. Hisz érezte, mikor megérkezett.

Deral:Elintézted őket Savior?

Savior:Sajnálom, de nem végeztem velük. Nem tettem meg.

Deral:Hogy?

Immár hátra fordult.

Deal:Savior, tudod, hogy nem bánhatunk kesztyűs kézzel az ellenségeinkkel. Ha meghagyod az életük kegyelemből, azzal csak újabb esélyt látnak a mi kiiktatásunkra.

Savior:Azt súgta valami, ne tegyem meg.

Deral:Semmi gond, mutasd meg nekem.

Savior:Hogy?

Lepődött meg.

Deral:Gyere, foglalj helyet. Belepillantok az emlékeidbe.

Savior ráncolta a homlokát, de megbízott Deralban. Helyet foglalt egy székben. Deral mögé sétált. Ujjait szétnyitva helyezte el a feje két oldalán.

Deral:Nyugodj meg Savior, nem fog fájni.

Savior: Nekem nem i...

De már nem tudta befejezni a mondatot. Eszméletlenül ült a székben. Deral behatolt Savior elméjébe, és az emlékeket fürkészte. Végignézte a harcot, és ahogy legyőzi a barátait. Majd a felugró emlékképet is. Talán még sem sikerült mindent tökéletesen törölni a fejéből, még vannak itt-ott foszlányok. Mélyebbre hatolt az emlékeiben. Egyszer csak megállt.