És igen, eljött a hétfő. Ami Miunak azt jelenti, hogy a őrülten rohangál a házban és órákig a fürdőben sminkeli magát. Nekem meg azt, hogy később kelek, gyorsan felöltözök , és verem a fürdőszoba ajtaját, abban bízva, hogy a nővérem végre átádja valakinek. Például nekem. Végül így öltöztünk fel: Miu Mio
A ,,zökkenőmentes" reggel után rohantunk az iskolabuszhoz, ami majdnem ott hagyott minket. A baj csak az, hogy engem ott is hagyott. Így kénytelen voltam a tesóm osztályával menni. Azon kívül, hogy éreztem a tekinteteket a hátamon, és a tesóm egyedül hagyott egy rakás (számomra) idegen között, remekül telt az utam. Végig zenét hallgattam. Mikor megérkeztünk, úgy rohantam az osztályomhoz, mintha valaki legalábbis csak az érkezésemre várna. Hát, kiderült, hogy néhányan észre se vették (!!!) hogy nem vagyok ott, ezért igazából ugyan az volt a helyzet, mint a másik osztályban. Vagyis semmi. Fantasztikus. Szerencse hogy egy rakás lapot, ceruzát és festéket hoztam magammal, plusz néhány festővásznat is, arra az esetre, ha netán egyedül lennék. Valamint letöltöttem egy gigányi ,,halálraunommagam" számot és néhány szonátát Beethoventől, mert a következő versenyemen (versenyszerűen zongorázok lassan tíz éve) szonetteket kell előadni. Épp azon gondolkoztam, hogy vajon a szálláson van-e zongora, amikor valaki hátulról megbökte a vállam. Megfordultam, és előttem állt egy szőke strandbarbie, körübelül három kiló vakolattal a fején. Ráadásul annyi parfümöt fújt magára, hogy csodával határos amiért nem szabadult rá egy egész méhkas. Valyon mit akar egy ilyen csaj pont tőlem??? -Hé, nyomi. Vonszold el magad előlem, útban vagy.-és hogy mit reagáltam? Először azt se tudtam, jobb vagy bal kézzel keverjek le neki . Végül a lehető legjobb mellett döntöttem. Rámosolyogtam, és mindössze annyit mondtam, hogy ,,nem”.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Ezután integettem nekik és indultam az épület felé. A barátnői döbbenten pislogtak felém, a szőke csaj meg szerintem sokkot kapott. -Yuuki Mio vagyok. Örültem a szerencsének.-szóltam vissza, majd egy hatalmas reklámvigyorral az arcomon mentem el egyenesen a mosdóig.Ezután megkerestem a szobámat. Két személy van egy szobában, és szerencsére tökéletes kilátás nyílt a kertre és a tópartra is (a szállás mellett van egy kis horgásztó). Azonnal elfoglaltam az ablaknál lévő ágyat, és már szét is rumliztam, amikor megjött egy csaj a szobámba, és döbbenten nézett végig a szobán. Valószínűleg azért, mert úgy nézett ki, mint amin végigsöpört egy hurrikán. És mert széthajigáltam a festékeimet, ezért alig lehetett akár egy lépést is tenni. -Bocsi a festékek miatt, máris összeszedem.-mondtam, és gyorsan összedobáltam egy helyre, hogy ne legyenek útban. A lány hirtelen megfogta a kezem és csillogó szemmel nézett rám: -Te voltál az a lány, aki ma reggel összeveszett Blairrel, ugye? -Ki az a Blair? -Az apukája egy híres cég tulajdonosa, az anyukája modell és színésznő. A lányuk pedig egy felfuvalkodott hólyag. Ő a suli üdvöskéje.Egyébként Eloise vagyok, a szobatársad. Nagyon örvendek!-hadarta, és megrázta a kezem. Hát, rendben. - Az én nevem Yuuki Mio, van egy tesóm, akit Miunak hívnak. Most költöztünk ide nemrég. Örülök a találkozásnak.-mondtam, és kezet ráztunk. Később kiderült, miért is utálja Eloise Blairt annyira. Régebben is egy suliba jártak, és mindig "elcsalta" a barátait. Bulikba hívta és elvitette mindenféle helyekre őket. A dög. Na mindegy, legalább végre van egy barátom. Bár az ilyesfajta ember nekem se újdonság...
