Miután vége lett az összes ofőórának, megvártam a tesómat és húztunk haza. Otthon anyáék várták az élménybeszámolót, és (szokás szerint) a tesóm kezdte. Sajnos Miu beszámolójának nehéz véget vetni, ezért én addig elmentem kajálni és leírtam az órarendet. Sok óránk lesz egy nap, szerdán 8 , viszont pénteken csak 6 , a többi napon mind 7 óránk van. Már kezdtem volna átmásolni az órákon készült kis madárkát a vázlatfüzetembe, mikor kihívtak (valszeg tesóm végzett) hogy én is meséljem el a napomat és ,,ne tűnjek el".
Lesétáltam a lépcsőn, és gyorsan elhadartam hogy ,,igen, jó az osztályfőnök. Hogyne, az osztálytársaim is rendesek. A terem is nagyszerű. Visszamehetek a szobámba???". Nem örültek volna ha bevallom hogy egy árva szóra nem emlékszem a mai órákból mert végig rajzoltam...na mindegy. Visszatértem a rajzoláshoz, de nagyon fura volt hogy nem az előző gyönyörű kertre néz az ablak, hanem erre a béna és uncsi kiskertre. Szóval kiültem az ablakba, magam elé képzeltem azt a helyet, ahol kicsinek sokat játszottunk Miuval. Igen, egy repcével beültetett telek volt a házunk mellett, mindig ott fogócskáztunk.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Természetesen iszonyat nagy rumli lett a szobámban, de legalább kicsit jobban éreztem magam. Azután vettem észre valamit, amire a nagy rohanás miatt eddig nem figyeltem fel. A szobám fala teljesen fehér, és ez iszonyat unalmas. Ideje kifesteni :-)
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
