Paint The World Around You

A tábor 2.

Valami pszichopata nőszemély miatt levánszorogtam a tanáriba, ahol egy nagyon pipa nő várt , és úgy nézett tám, mint a véres rongyra.Kellemes fogadtatás.
A nő mellet ott állt Blair, és épp el volt foglalva azzal, hogy úgy nézzen ki, mint akit kékre-lilára vertek.
-Halljam, miért bántottad Blair Koshiro-t?
-Mert megérdemelte.-válaszoltam. Frappáns volt és igaz. Úgy kell neki.
-Blair azt mondta, hogy nyominak nevezted, és kifogásoltad a ruháit is. Talán hazudott volna?-kérdezte. Nekem meg felszaldt a szemöldököm kb. a plafonig. Én neveztem nyominak?  Nevetnem kell, mert ez egy vicc. Ha ha ha!
-Már ne is haragudjon, de ő volt az aki nyominak nevezett engem, és a ruháira is csak magamban tettem megjegyzést. Ha nem tudja bizonyíékokkal alátámasztani amit mond, akkor erről nincs mit beszélni. Viszont látásra!-mondtam, és gyorsan leléptem, mielőtt utánam szólna. Természetesen a tesóm iszonyatosan leszidott (állítása szerint most már ő sem kerülhet a menők közé, hála nekem), pedig én nem csináltam semmi rosszat. Jó, semmi nagyon rosszat. Na mindegy, úgysem értik. Inkább elmentem szétnézni a szállás területén. És igen, megérte. Találtam egy zongorát! This is hapiness!
És ráadásul nem is volt a szobában senki, így jelenleg a zongora és a szoba is csak az enyém. De jó! Nem akartam arra pazarolni az időmet, hogy még visszamenjek a kottákért, ezért egy saját dalt kezdtem játszani, aminek szövege ugyan még nem volt, de már megvan a dallam. Nagyon jól éreztem magam, és sikerült kellőképpen lenyugodnom.