Paint The World Around You

A tábor 2.nap

A tegnap este nagyon jól telt.Eloise-val egész este beszélgettünk, kidumáltuk Blairt, filmeztünk, én rajzoltam, zenét hallgattunk, stb. Reggel 6:10-kor (!!!) szólt az ébresztőóra, 30-ra le kellett menni az étkezőbe reggelizni.Tisztára insomniás tanárok. Ebben az időben még a fű se nő!
Na mindegy. Kicsit még fetrengtem az ágyban (megszoktam hogy Miu mindig sokáig bent van) utána felöltöztem. És hogy mit vettem fel? Hát, mivel jó idő volt, én meg vagy ezerszer meghallgattam a we rock c. számot, így erre esett a választás:

Miután elkészültem, a hajamból befontam azt a két tincset, halovány smink, és tőlem már mehettünk volna. Volna. De mint kiderült, Eloise a (tesómhoz hasonlóan) órákig elvan a készüléssel. Így majdnem lekétük a reggelit, és utolsóként estünk be. Nosztalgikus...
Egy kb 40 éves bácsi és a tegnap már megismert üvöltözős pszichopata nő állt az asztalok előtt, és figyelmet kértek.
-Figyelem diákok! A mai nap programját a folyosón lévő parafatáblán megtaláljátok, ha lehetságes akkor mindenki időben érkezzen meg. Senki nem lóghatja el a programokat, mert igazolatlant kap érte.-közölte.
-Aki még nem tudná, én vagyok az iskola igazgatója, hívjatok csak mr. Stevenson-nak.A mellettem álló hölgy pedig iskolánk igazgatóhelyettese. Ő a felügyelőtanára a tábornak idén 20 éve. -mutatta be az üvöltözős nőt a diri. Asszem tegnap megjegyzett egy életre. Pedig azt reméltem, hogy csak valami idős szomszéd, aki nem bírja ha áthallatszik Blair hisztije a házáig.
A felkonferálás után gyorsan befaltam a reggelit és nagynehezen eljutottam a plakátig. Azt hiszem erre mondják azt higy ,,sodródj az árral". A tömeg konkrétan ellökdösött a kitűzött papírig, én meg elhúztam a számat. Minden reggel ilyen korán kelünk. Fúj. De van egy művészeti ,,tanóra" , amit biztos nem hagyok majd ki. Ingyen kapok rajzlapot és pingálhatok egy órán át anélkül hogy megzavarnának. A hülyének is megéri. Az énekóra is felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul az első órában van. Kár hogy utálok kottázni. De legalább megnézhetem hogy milyen itt egy énekóra.
*1.órán*
Ez. Rohadtul. Unalmas.
A tanár már vagy fél órája kottát olvastat le a diákokkal. Mindjárt kiugrok az ablakon. Vagy inkább rajzolok. Az nem olyan megerőltető.
Éppen az előttem ülő lányt rajzoltam le a füzetem közepére, amikor a tanár felszólított engem. Én meg köpni-nyelni nem tudtam. Azt is elfelejtettem hogy még óra van!
-Kisasszony, megismételné?-kérdezte egy vicsor kíséretében. Épp készültem színt vallani, amikor valaki mögöttem mondta a választ. Én meg úgyse tudtam jobbat, hát megismételtem. A tanár szigorúan bólintott, aztán leültetett a helyemre, nekem meg virult a fejem. Nem tudott megszivatni. Haha! Nobelt nekem. Illetve... Nobelt annak aki súgott, mert amúgy tuti hogy megjegyzett volna magának a tanár. Vagy négy évre....Örök hála! (°^3^°)
Hátrafordultam, és próbáltam kideríteni, hogy ki mentett meg négy évnyi szenvedéstől, de még csak felém se nézett senki. De az tuti hogy srác volt, mert a hangján hallani lehetett. Miután kicsöngettek (ide se jövök többet), elkaptam és kikérdeztem a körülöttem ülőket, hogy ki segített nekem. Ők meg valszeg észre sem vettek. Aztán meghallottam az egyik srácot, akinek a hangjában felismertem a megmentőmet. Megfordultam, ránéztem és aztakurva. Iszonyat jól nézett ki! Egy darabig gondolkoztam azon, hogy megköszönjem-e a segítséget, mert nem akartam félbeszakítani a beszélgetését a haverjaival (gondolom a haverjai). És nem akartam ribancos benyomást kelteni sem, ezért úgy döntöttem, elmegyek mellette és gyorsan odanyögök egy ,,köszi"-t. Villámgyorsan kislisszoltam a teremből, miközben megköszöntem a segítséget, és már ott se voltam. Rohantam Eloisehoz, akinek németórája volt, és elrángattam a szekrényemhez, ahol elmeséltem neki az órán történteket. Azt mondta, hogy tudja ki az a srác, és hogy tetszik Blairnek, ezért duplán sok sikert kívánt nekem. Útközben elkapott tesóm, mert bár más nem nagyon vette észre, épp nagyon jó hangulatom volt.
Ki is kérdezett, utána azt mondta, elmegy ,,lecsekkolni a csávót". Hát, ok.
A következő óra rajz volt, én pedig gyorsan beültem leghátra, és vázlatot készíettem arról, mikor először megláttam azt a ,,kimondhatatlanulhelyes" srácot. Ezt a vázlatot gondosan elraktam a táskámba, utána pedig elkezdtem rajzolni. Mindent, ami az eszembe jutott. Éppen a színezésbe kezdtem volna, amikor valaki felemelte a rajzom. Döbbenten néztünk. Én is. A tanár is. A tanárt megdöbbentette a rajzom. Engem meg megdöbbentett a tanár. Mi az hogy csak úgy elveszi tőlem???
Kikaptam a kezéből és tovább rajzoltam.
Ekkor a tanár megkérdezte, hogy hívnak.
- Yuuki Mio vagyok.-közöltem, és már tértem volna vissza a rajzomhoz, mikor a tanár felmutatta. A többiek megdicsérték, és néhányan olyanokat mondtak hogy : aztaaa! vagy úúú, stb.
Gyorsan visszavettem a rajzot, és megkértem a tanár urat, hogy ilyet többet ne csináljon. Utána óra végéig elvoltam.