A fekete hajú angyal (VKook / TaeKook)

1. rész

Egy újabb nap az iskolában. Egy újabb nap, ami megaláztatással fog eltelni. Ezekkel a gondolatokkal léptem be az iskola kapuján. Amikor beléptem mindenki engem bámult. Nem nagyon zavart...már megszoktam. Bár nem is csodálom, hogy megbámulnak. Szürke pulcsi aminek a kapucnija a fejemre van húzva, annak reményében, hogy nem ismer fel Toyun és a hülye haverjai. Ők azok akik elindították ezeket a "dipes buzi" "nyomorék" és "antiszoc" becenevek használatát. Először csak ezek a lelki bántások voltak, de amikor már látták, hogy már nem hatnak meg ezek a megjegyzések fizikailag is bántottak. Azóta, hogy ők elkezdték az egész iskola szivat. Felbuktatnak, ellöknek, néha be is húznak eggyet...nem értem mi rosszatt tettem azzal, hogy gyászoltam és magam alatt voltam.
Beléptem az iskola ajtaján, majd abba a terembe ahol az első óránk lesz. Leültem a leghátsó padba és mivel elég hamar beértem elővettem egy lapot és ceruzákat majd rajzolgatni kezdtem. Tájkepet terveztem. Mikor már telljesen beleéltem magam a rajzolásba 2 kezet láttam meg amik egy hangos csattanád kíséretében landoltak a padon.

- Szia TaeTae. Mi jót csinálsz? - kérdezte Toyun gúnyolodú hangnemben. - Csak nem rajzolgatunk?

- Mivel egy művészeti iskolába járok, igen rajzolok. - mondtam kicsit több önbizalommal mint kellett volna. Toyun kezei újra csattantak az asztalon.

- Ejnye már Tae! Hogy képzeled azt, hogy ilyen hangnemben beszélsz velem? - kérdezte idegesen. Na most kapok suli után...

- Iskola után, lenti fiú wc. Haza ne merj menni előtte mert a házadban verlek agyon. - gondoltam...bólogattam félénken, elment a szőke hajú fiú, Toyun.

Sóhajtottam egyet majd tovább folytattam a rajzolást, és csak a csengő zavart meg. Igaz, közben páran odajöttek hozzám azzal, hogy "Hey antiszoc ezt matekra!" mert hogy én szoktam csinálni a házikat. Megcsinálom, mert remélem, hogy egyszer valaki azt fogja mondani, hogy "köszönöm" és talán haverok leszünk, de sose jön össze. Bár lehet nem így kene barátokat szerezni, de egy olyan mint én, akit az egész iskola úgy ismer, hogy antiszoc, lehet máshogy nem fog.
A nap viszonylag gyorsan eltelt, ami nekem nem nagyon jött be ugyanis mennem kell a beígért verésemre. Lassan kullogtam a mosdóba, ahol már Tuyon és pár barátja ott voltak.

- Na, csak megjöttél antiszoc. - közeledett felém tenyereit dörzsölgetve. - Dobd le a táskád. - nyeltem egy nagyot majd letettem a táskám a földre.

Toyun nekilökött a hideg csempének majd beletérdelt a gyomromba amitől autómatikusan a földre rogytam. Letérdelt elém majd behúzott egyet. Majd mégegyett és megégyet. Addig ütött amíg a el nem homályosodott a látásom és már a földön feküdtem. Toyun felállt majd a hasamat kezdte rugdosni. A többiek csak röhögtek. Mikor már megunták a szenvedésem Toyun hátrébb lépett.

- Remélem mostmár tudod, hogy kell beszélni azokkal akik erősebbek nálad. - nem tudtam semmit se reagálni. Még röhögtek egy sort majd elhagyták a helyet.

Én még pár percig ott feküdtem amíg össze nem szedtem magam. Amikor kitisztult a látásom feltápászkodtam majd a csaphoz mentem. Lemostam az arcomról a vért, a hajamat nem igazítottam meg mert csak a kapucnit felhúztam a fejemre és meg is van oldva. Amikor teljesen összeszedtem magam felvettem a táskám és elindultam hazafele. Félúton elkezdett szakadni az eső, szóval ázottan léptem be a házba. Szokás szerint, nem volt otthon senki. Nem is vártam mást. Összedobtam valami kaját majd felmentem a szobámba tanulni. Amikor ezzel is megvoltam megméztem, hogy hogy bánt el velem Toyun. Bementem a fürdőbe majd megálltam a tükör előtt. Felhúztam a pólóm és megnéztem a sebeketet. Hát...szép sebek mit ne mondjak...
Vissza mentem a szobámba majd ledőltem Tv-t nézni. Amikor már elég későre járt átöltöztem és bebújtam az ágyamba. Kicsit idegesen hunytam le szemem mert nem tudtam mi fog történni holnap. Vajon újra megvernek? Vajon újra megaláznak? Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, és még azokkal, hogy lesz-e egyszer egy olyan nap, amikor boldogan hagyom el az iskolát.